aki mosolygott

akik örökké mosolyognak... is elmennek

emlékszem rá, egyetemista koromból

mentünk az utcán, s ők mindig szembe velünk jöttek, a Kovács Zsuzsa belakarolva akkori párjába Király Leventébe...felnőttesen...

egy csoporttársamnak iskolatársa volt (ő is elment már)

nem tűnt egyszerű földi lénynek, már játszott is a Szinházban, főleg táncolt (az apukája is, Kovács Gyula, ott volt szinész)

nekem kissé darabosnak tűnt a tánca is éneke is, de ügyes volt, s meg kellett hagyni elbűvölő jelenség , különösen a szinpadon

aztán Pestre került, az Operettbe, és egyre többször lehetett látni tévében kabarétréfákban, (remek volt a humora) kicsit komolyabb szerepekben is

egyszer láttam Szegeden , a Tisza Lajos körúton, egyszerű kismama ruhácskában, háziasan, puritánul...  Szörényi Leventének lett a felesége, megszületett a fiuk,,Örs, majd elváltak,,, (ahogy az lenni szokott(

aztán lassanként egyre ritkábban láttam szerepelni

megöregedhetett? valahogy kikopott... meg persze a szerepek is elhagyták, nem  ő a szerepeket

s most itt a hir, de mikben azt olvasom, "hosszas betegség után"....

lassan hozzászokom, hogy kortársaktól sőt kicsit fiatalabbaktól is , mint én vagyok  kell végső búcsut venni

ő pedig milyen jókedvű  szokott (volt)  lenni,s milyen bűbájos, s hogy tudott mosolyogni.....

13 éve Király Levente köszöntésén