ÉVEK - SZÁMADÁS
Petőfit, Lermontovot
már túlélted.
Holnap Csokonai
és Attila évébe lépsz.
Innen már csak
egy sóhajtásnyira van
a krisztusi.
És még semmit se csináltál:
se forradalmat
se mélysodrú vihart
se bús-víg poétaságot
se kínnal kihordott új világot
Még semmit se csináltál!
De e szeretni-se-tudó-semmi miatt
harmincháromszor feszítetted meg magad.
(1975. január 8.)
AKKOR IS
Akárhányszor eltipornak
mindig felemel
a porból kinövő életáhitat
és látni tanítom újra
megvakított álmaimat
(1975. február 7.)
ILLUZIÓTLAN ILLUZIÓK
Forrást fakasztottál?
Csak szomjad volt sivatagi!
Tüzet varázsoltál?
Csak jégpáncélod olvadt meg!
Vihart támasztottál?
Csak némaságod lázadt fel!
Új világot hoztál?
Csak rozsdás kapud rángatod!
Fényerdőt ültettél?
Csak éjed álmodott Napot!
Másokat elértél?
Csak öncsomód bogozgatod!
Azt hitted, elég magadban hinni,
pedig e hittel csak magad csalod.
És mégsem hagyod el hited
Még ha hited el is hagyott.
(1975. február 16.)
OCSUDÁS
Zordul összerázott az a nyárutó
ősz elől tél elő magábafutó
visszavisz visszaűz tavasz hajnalán
meg nem tart s nem enged mindig visszaránt
Valami elveszett egy nyár-éjszakán
valami ami volt nem is volt talán
Áldjam vagy átkozzam azt az éjszakát
mely napot hazudott sugárzó csodát
Áldjam vagy átkozzam azt a nyárutót
azt az egyéjszakát a rügyfakasztót
elkésett tavaszom megcsúfolt fiát
őszeim teleim sáros bocskorát
ellopott éveim egypillanatát
virágzás idején bimbók parazsát
elveszett életem fagyott bimbaját
visszanyert halálom kopott csillagát
Áldjam vagy átkozzam ezt a hervadást
ezt a virágtalan virághullatást
ezt a benemváltott beteljesülést
ezt az elfelejtett-múlt-idézgetést
Valami elveszett egy nyáréjszakán
valami nem is volt nem is lesz talán
Azt keresem hát mi sosem lesz enyém
Csak tudnám mit meddig mért keresek én
(1975.február 28.)
LASSANKÉNT HELYÜKRE KERÜLNEK A DOLGOK
A sorsszerű csak a véletlen nagyzolása
a szerelem csak az ösztönök önigazolása
a barátság a küszöbre tett kegyelemkenyér
Lassanként helyükre kerülnek a dolgok
a múlt már múlt marad
és jelen van csak
Lassanként helyükre kerülnek a dolgok
"a nyár - az nyár"
(de lehet még tavasz
a fák újra rügyet bontanak)
(1975. március 5.)
PIRCHUSI GYŐZELEM
Tudok már
fénytől elvakítva
sötétben is látni
szárazon maradva
viharban megállni
a reményeket vesztve
célokat keresni
jövőt emlékezve
múltakat temetni
Azt hiszem
már nem félek
tőled
élet
(1975. május 23.)
VÁROK
Valami felismerésnek kellene most jönni.
De még csönd üli meg agyamat
S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek
Várok.
Csönd lesz tán szívemben is.
Szétnézek:
eltűnő kezed int
csukódó ajtók résein
Fülelek:
halkuló dalt hurcol a szél:
"nem úgy van most, mint volt rég..."
Álmodok:
de már vaskemény tényeket:
magasló falakat, szétpergő éveket.
Gondolkodni még nem tudok.
Agyamban csönd ütött tanyát
S szívemből még nem költözött el a lárma
Várok
valami
lehetetlen
harmóniára
(1975. július 11.)
FÖLFORDULT VILÁGOM
Az idő esernyőjét
kifordította a vihar
nyelébe kapaszkodva
zuhanok fölfele
míg nyakamba zúdul
a tegnapi vízözön
És lenyugszik a Föld
a Nap peremén
ahol élek én.
(1975.december 3.)
EZT IS- AZT IS
Ha rámhajol egy fatörzs büszke ága
s meg nem törik - enged
tudom: szeretnek
Ha dalra fakad
a kétségben a remény
vele dúdolok én
Ha örömömbe mar
az égő fájdalom -
együtt vállalom
Vállalom - mást úgyse tehetek:
Érintem a földet - s az eget.
(1975.december 3.)
