Éktelenül sikong két kisgyerek a biciklijén, le-föl, a házunk nyitott kapuja előtt-mögöttük apjuk halad (élvezi? :)
Spontán jön ki a számon: jaj ne sikoltsatok már annyira!
Miért ne?! - igy az apa , hátrafordulva, fenyegetően - nappal van!
(Mert megsüketülök...)
...
Fél óra múlva egy gyerekcsapattal a fülemben ülnék nyugalmat keresve (s még mindig nappal) egy cuki teraszán
Kiabál mellettem egy gyerek (persze)
Ne kiabálj! Fáj a fülem... - mosolygok rá..
Visszamosolyog, és esze ágában sincs továbbra is kiabálni!
De szép történet arról, hogy már nem kiabált az a gyerek a kérésedre.:)
VálaszTörlésÉn is megfigyeltem, hogy a gyerekek mindig kiabálnak, nem tudnak csendben játszani. Egymás túlharsogása a cél.
Igen..happy end lett..egy mosolytòl!
Törlés