sehogyse megy a fejembe, ez a nagyon is gyakori eset, hogy a szülők letagadják a gyerekük előtt, hogy zsidó. És aztán ő annak rendje és módja szerint, különböző kerülő utakon másoktól tudja meg, rendszerint brutális körülmények között, kataklizmát okozva, ilyen-olyan idős korban, mindenképp elkésve
mert minden eltitkolás előbb-utóbb napvilágra kerül, s az elfojtás utólag meg is bosszulja magát
nekem egyszer valaki (egy nem zsidó orvos zsidó felesége) szinte szabadkozva vallotta be, hogy a fia előtt sokáig titkolta a zsidóságukat.S csak azért, mert féltette. Később, emlékszem láttam a már felnőtt fiát kisgyerekeivel a hitközségnél,különböző vallási jellegű vacsorákon.Aztán, persze, elmaradtak. De most legalább tudta, hogy ő félig zsidó (halaha szerint teljesen), gyerekei negyedek, azóta született unokái mér csak nyolcad részben...Mindegy.
Nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani a származásnak (Radnótinak igaza lehetett a Komlós Aladárnak írt, zsidó írói mivoltot határozottan elutasító levelében. ) De az eltitkolásnak helye nincs!
Az vagyok, aki vagyok.
De tudjam!
S ezt a tudást senki (egy szülő se) veheti el tőlem
Aztán, hogy mit kezdek vele, az már az én dolgom (bajom) Majd én eldöntöm így vagy úgy (esetleg különböző meghatározó körülmények hatására, esetleg életkoronként is változóan)
(JA, s arról ne is beszéljünk, hogy és "ők" mindig tudják, hogy te zsidó vagy, akárcsak az örökbe fogadott gyerekek eredeti de rejtett kilétét)
SZ.M. Én, mint protestáns, a zsidóságot felnőtt korom óta vallásnak gondolom. Pl. származása magyar, vallása zsidó. Nem? Eltitkolni nem szabad, mert egyben eredetet is jelent.
VálaszTörléstalán nem csak vallás.. de semmiképp sem az amit az antiszemiták gondolnak róla
TörlésSz.M. Az antiszemiták nem tudom mit gondolnak, de persze több mint vallás.
Törléspedig nem titkolják :)
TörlésK.F: az antiszemiták nem gondolkoznak
TörlésEn nem mondtam h gondolkoznak de anelkul is hallatjak hangjukat es mergezik a levegot. Sajnos
TörlésK.Sz.F. Hány székely ember volt, akinek a vallása zsidó volt, de csak a vallása.
TörlésÉs hány magyar! :(
TörlésK.SZ.F. Ha vallások nem lennének a világ nyugodtabb lenne.
TörlésSz.M. És ha nem lennének különböző népek és bőrszínüek. De vannak és piszkálják egymást.
Törlésnem tudom nevessek vagy sírjak!
TörlésA.G: Probaltak tagadni de amikor en kezdtem zsidozni akkor megmondtak
VálaszTörléshát igen, ez a legdöbbenetesebb és gyakoribb eset (Nádas jól megirta...)
TörlésP.S: Én 1968-ban születtem. Nagyon nem voltak jók a körülmények ahhoz, hogy a szüleim elárulják a származásomat. Már iskolás voltam, amikor megtudtam, de nem haragudtam a szüleimre. Miért is tettem volna.
VálaszTörlésI.B: 61-ben születtem. Anya és apa azon a tanyán halt meg két éve,ahová anya családját kitelepítették 1952-ben. Pár éve vezettük ki a villanyt. Ott nőttem fel. "Kulák" nagyapám kilencedik börtönből meghalni érkezett a tanyára. Hogy hallgattak erről,fel se merült harag bennem.
Törléssajnos sose "jók a körülmények"
Törlésde ki beszélt itt "haragról"?!
TörlésV.G. Ott nőttem fel, ahol Péter. Ismertük egymást futólag sráckorunkban. Utólag visszagondolva nem volt téma közöttünk. Nemcsak ez, az sem, hogy ki jár hittanra, ha jár, és milyenre. (Amúgy, visszagondolva, nem volt ritka közöttünk az, akinek ősei között zsidók is voltak). Én már harmadgenerációsnak számítottam, és nekem sem mondták meg addig, amíg én rá nem kérdeztem, mert az iskolában tanultakat összeraktam azokkal a beszélgetésekkel, amit anyám, anyám anyja folytatott ismerősökkel. Mit jelentett nekem? 15 év szellemi kalandot. Hol tartok ma? Mindig útközben. Tudom, hogy nem lehetek teljesen zsidó. Tudom, hogy mindig zsidó leszek. De ez helyzet számomra nem hátrány.
TörlésP.S: köszönöm a hozzászólásodat. Én is így vagyok vele, mint te. Mind a négy nagyszülőm zsidó volt. Így hát én is annak születtem. Büszke vagyok a származásomra. Ettől függetlenül bevallom, hogy nem tudok írni-olvasni héberül, nincs zsinagógai nevem. De ettől függetlenül zsidó vagyok.
TörlésSz.V:ZS. Onnantól kezdve, hogy volt zsidóüldözés, volt holokauszt, senki számára nem lehet pusztán érdekesség a zsidó származása. Bennünk van a trauma, és testileg-lelkileg betegít, ha nem foglalkozunk vele. Ezt az én példám abszolút bizonyítja. Néhány hónappal ezelőtt (30 éves koromban!) tudtam meg, hogy apukám holokauszttúlélő. Borzalmas volt szembenézni vele, de nagyon hálás vagyok, hogy eljutott hozzám ez az információ, mert rengeteg mindent megmagyaráz az életemben. Alakot, nevet kapott az árny, ami az egész életemet végigkísérte, így végre esélyt kaptam feldolgozni, helyükre tenni a dolgokat. És elkezdtem gyógyulni, fizikailag is. Megéltem a traumát, a gyászt, és utána néhány hét leforgása alatt sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Össze se lehet hasonlítani a mostani állapotom a korábbival. Bármilyen nehéz is volt a szembesülés, az elfogadás, ez kellett ahhoz, hogy a jövőmet már ne árnyékolja be a sötétség.
VálaszTörlésV.G: Nem érdekesség, csak ha kiszakadtál egy közösségből, akkor nem könnyű, és főleg nem gyors oda visszakerülni. Még úgy sem, hogy részben-teljesen összeköt valakikkel a származásod. Ha meg kívül maradsz, akkor meg mindig arra jössz rá, hogy ezzel a származással a legrosszabb, ha egy közösségben egyedül te vagy zsidó (családból való).
TörlésA.G: En 6 Eves voltam es ezt hallottam az iskolaban
VálaszTörlésA.L. 1949-ben születtem. Otthon ez nem volt téma. Még 1956- ban is, amikor a kötelező hittan kapcsán felmerült a kérdés, valamivel elütötték odahaza. Majd ahogy nőttem okosodtam, egyre többet beszélgettünk a gyökerekről...
VálaszTörlésR.L. Szomorú a félelem, ami sok szülőt vissza tart és "hazudik" a gyerekének! :(
VálaszTörlésSz.P. 1963 ban születtem. Apu és Anyu vitt a Dohanyba. Talmud torara jártam Zoldan bacsihoz. Persze a Dob U ált iskolában nem vertem a mellem, hogy milyen származású vagyok.
VálaszTörlésM.E: A gyokereink nelkul semmik vagyunk....
VálaszTörléses ez nem vallasossag kerdese, mert a zsidosag vallas IS, de annal sokkal tobb; identitas, szarmazas, nemzet es annal sokkal tobb
En mindig tudtam, es a gyerekeim is. Nekem ez termeszetes volt.
A minap egy altalam tartott kepzes szuneteben egy zsido fiatalember (a Halaha szerint nem az, mert "csak" apai agon zsido a csalad", szoval igen, illetve igenis zsido), aki latta hogy a gyurmube a S'ma van vesve es Hai fulbevalom van jott oda felenken beszelgetni, mert valakivel beszelnie kellett az identitasarol.
Amikor szoba kerult, hogy miert van rajtam MINDIG a gyuru, en nem is tudtam igazan megfogalmazni. O pedig csak ennyot mondott: egy kis darab a Hazabol.
Konnyek szoktek a szemembe.
Hat ennyi
S.P. Ahogy olvastam nekem is !
TörlésV.G. Kicsit ellent kell mondjak Neked. Számomra a zsidóságom vallás és sors. Nem voltam, nem vagyok, és valószínűleg nem leszek zsidó nemzetiségű. Több generációra visszamenve sincs arról adat, hogy zsidó vallású felmenőim ne magyarul beszéltek volna egymással. Tehát a nyelvem, a kultúrám magyar. Identitás? Igen, az. Gyakorlatilag lehetetlen nem zsidónak lennünk. (Engem előbb zsidóztak le, hogy tudtam volna magamról). A származás adott. Kaptuk születésünkkel.
TörlésJ.R. És? Ez mennyiben mond ellen annak amit Ági írt? Szerintem semennyiben.
TörlésM.E. Kedves Gabor! Egyaltalan nem mondtal ellent nekem az Altalad leirtakkal! A zsidosagat talan mindenki kicsit mashogy eli meg, hogy, hogyan es mikent, az mindnyajunk maganugye es joga. Sokfelekeppen definialhatjuk onmagunkat es a szarmazasunkat, identitasunkat, sorskozzosegunket. Megis latod itt vagyunk egy kozos csoportban, de tobbrol van szo, mert ahogy az iment irtad kaptuk a szuletesunkkel, ezt a kicsit megfoghatatlan, megelt, atelt, neha sejtett, maskor sejtetett szarmazast, ami ott hegedul minden hazteton amire rapillantunk, ott van a felhokben, amikor oseinkre gondolunk, a konnycseppben a Siratofal lattan, es ott lapul mindnyajunk sziveben-lelkeben.
TörlésV.G. Kedves János! Miriam zsidó nemzetről is beszélt. Én meg azt gondolom, hogy mivel nem élek Izraelben, és több nemzedékre visszamenőleg zsidó vallású őseim magyarul beszéltek egymással is, ők is, én is, magyar anyanyelvűek és nemzetiségűek vagyunk. Kedves Miriam! Ha ellentmondok Neked, az részemről annyit jelent, hogy egy pontban nem értek Veled egyet, de tisztellek, becsüllek, mint vitapartnert. A viszontválaszod megfogalmazása például nagyon szép volt.
TörlésM.E. Kedves Gabor! A tisztelet es megbecsules kolcsonos, ez szamomra nem volt kerdes.
TörlésEs koszonom a kedves szavakat, mindig sokat jelent nekem.
E.P. Tudom, hogy a szülők a gyerekeiket csak a kirekesztés elől akarjak ezzel megvédeni, de majd mások, akik tudjak vagy ráéreznek, hogy ezek zsidók, megmondják nekik és az sokkoló lesz!
VálaszTörléspontosan igy van, sajnos...a gyakorlat számtalan esetben ezt mutatja
TörlésG.K.. Mitöl lesz sokkolo.
TörlésV.G. Attól, hogy arra hamarabb ráérez valaki, hogy őt ezért üldözhetik, mint arra, hogy a zsidó vallásnak nagyon szép hangulatú örömünnepei is vannak, és jó dolog tartozni a zsidó közösség(ek)hez. Amikor az emberrel tudatják, hogy ő zsidó, akkor ő egyedül van ezzel a problémával.
Törléspéldául ha addig őmaga is előitélettel van a zsidóság (önmaga!) ellen!!!! pl.
TörlésV.G. Kedves Julia! Igen, de nem csak akkor. Én például nem voltam. De azt tudtam, hogy mostantól a sorsom különbözik a nem zsidó osztálytársaimétól, játszótársaimétól. Ha valaki a '80-as években zsidózott, azt nem pozitívan tette. Nem volt antiszemita, csak vitt tovább egy-egy (inkább negatív) sztereotípiát.
Törléscsak példának emlitettem... tudom.. Pozitiv "zsidózás" van? az már nem zsidózás....
TörlésV.G. Kedves Julia! Egy példa a pozitív zsidózásra: új kolléganő érkezik a munkahelyre. megismerkedünk, beszélgetünk. Úgy a második-harmadik beszélgetésnél kicsúszik a száján, hogy Te zsidó vagy. Történetesen talált, süllyedt, de megkérdezem, hogy ezt miből gondolja. Azt mondja, hogy abból, hogy a zsidók érdeklődőbbek, több dologban tájékozottabbak, mint a nemzsidók. Zsidózott? Igen. Rosszindulatúan? Nem, hiszen egy számára is pozitív tulajdonságot emelt ki. S nem ő volt az első a kollektívában. Azóta nem került szóba a téma, viszont remek kollégák vagyunk.
Törlésörülök:) vannak filoszemiták is, persze! de ezt nem is hivjuk "zsidózásnak"! :)
TörlésJ.R.Érted ezt te Gábor. Ne csinálj úgy mintha nem értenéd. Csak egy tragikus történetet mondok el példaképpen. Az anya egyedül nevelte fel a fiát. A család történetéről semmit sem mondott neki. A fiú a "barátok" hatására szélsőjobboldali körökhöz csapódott, olyannyira, hogy részt vett ezeknek a gazembereknek minden akciójában és hittel vallotta a fasiszta eszméket. Az édesanyja amikor 18 éves lett a fiú megkérte, hogy szakítson evvel a rohadt bandával. A fiú válaszképpen felháborodott és olyan dolgokat vágott az anyja fejéhez amitől az szinte sokkot kapott. A fiú előadta a nagy magyarországgal kapcsolatos gondolatait és amikor a mondandójának az antiszemita, gyűlölködő részéhez ért az anyja megtörte a hallgatását és elmondta, hogy a származása révén ő is zsidónak számít és, hogy az apai és anyai rokonait azok pusztították el akiknek ő az eszméit hangoztatja. A fiú megdöbbent, bezárkózott a szobájába és másnapra öngyilkos lett. Miért írtam le ezt a szélsőséges esetet? Azért mert a hazugság és az elhallgatás a lehető legrosszabb amit ilyen esetben egy szülőnek tennie kell, tennie lehet. Szerintem sok hasonló bár nem ennyire tragikus történetet tudnának sokan elmondani.
TörlésG.K. János értenem kéne ,de mivel én már az oviba is tudtam hogy zsidó vagyok,igy nem tudok azonosulni azokkal a zsidókkal akik szégyellték a származásukat.Én 71-éves vagyok és ma is Kohn-nak hivnak engem is a fiamat is.Igaz hogy csalódtam a mai uradzo magát felsöbbrendünek vallo zsidókban,de apám,és anyám miatt mégis vallom hogy közéjük tartozom. Egy példa mert te is példázotál.Sok olyan embert ismerek akiröl azután tudtam tudtuk meg hogy zsidó miután kiderült hogy kárpotlást és nyugdij emelést is kaphatnak.Hát többek között ezért is nehéz azonosulni velük.
TörlésJ.H. Mi a testvéremmel mindig tudtuk,hogy zsidók vagyunk,hiszen minden péntek este volt gyertyagyújtás,bárhesz,Anyuékkal megtartottuk az ünnepeket.A faluba nőtt fel az Anyukám,mindenki tudta kik vagyunk.Az iskolában viszont éreztem,hogy nem egyformán fogadnak el bennünket,bár ugyan olyan gyerekek voltunk mint a többi,de mégis másnak tartottak bennünket.A trauma számomra nem a zsidóság volt,hanem amikor felfogtam mit tettek a családjainkkal,mit szenvedtek,éltek át a szüleink, ezt azóta sem tudtam feldolgozni,hogy miért történtek a szörnyűségek és a többi ember hogy hagyhatta!?
TörlésIgy vagyunk ezzel a legtöbben!
TörlésG.K.P. Szüleim nem voltak vallásosak,de gyerekként is tudtuk hogy mi zsidók vagyunk és azt is elmondták hogy élték túl a koncentrációs táborokat.Nem is értettem hogy egy család miért titkolja el a gyerekei elől ezt a tényt!?
VálaszTörlésÉn se!
TörlésV.G. Én értem. Sokak számára '45 arról is szólt, hogy el kell felejteni mindent, ami miatt üldöztek. Ráadásul a kommunista ideológia ehhez még reményt is adott. Más kérdés, hogy később a család és/vagy ő mégis csalódott, mégis kiderült, hogy nem lehet eltitkolni, meg nem is érdemes. Ez már csak a gyakorlatban derült ki.
TörlésG.K.P. Részemről meg egy történet, Anyukám a húgával jött haza Bergenbelsenbol, a húga meg 46-ban kiment még akkor Palesztinaba, családja lett de a gyerekeit nem tanította meg magyarul,mert azt mondta hogy mivel ez történt vele nem akarja hogy a gyerekei ezt a nyelvet ismerjék.Soha nem jött haza, úgy halt meg hogy Anyukámmal utána nem találkozott Mi sem ismerjük az unokatestvéreket
Törlésutólag én is feltettem a kérdést anyámnak, hogy milért jöttünk haza (a deportálásból)?!
TörlésG.K. .Ez nem volt indokolt a nagynénéd részéröl.
TörlésG.K.P. Sajnos tudom, mai napig fáj hogy nemhogy nem találkoztunk de még levelezni sem tudtunk soha
TörlésJ.S. Már szinte közhely az, hogy hogy a gyerek, akinek eltitkolták a származását, úgy jön haza az iskolából dicsekedve, hogy milyen jól elverték zsidó osztálytársukat. Az ilyen szülő megérdemli ezt, még akkor is, ha azt hitte, hogy a jószándék vezérli.
VálaszTörléshozzátenném azért, hogy sajnos
TörlésHosszú évek óta itt van a munkahelyi asztalom mellett a falon ez az idézet:
VálaszTörlés"Az ember mindenekelőtt ember. És csak azután arab, zsidó, keresztény,német, latin vagy francia. Aki a sorrendet összekeveri, az elveszett ember. Abból az ember elveszett. És ami a legjobban segít, hogy ezt a hibát ne kövessük el, az a kultúra, az irodalom és a nyelvtelen zene..."
Anna Szelényi
VálaszTörlésnagyon összetett problémakör
Válasz2 é.
Gonda Julia
az (egy "zsidó" oldalon rengetegen szóltak/szólnak hozzá, s sokféleképp!)- de beszélni érdemes róla...