itt ebédelek, a menzán, s a szomszéd asztal felől jön a támadás, mely torok hangból áll mit szaggatottan néha még fel is visznek..
érdekes, a partnerét, aki beszél vele, meg se hallom, persze ritkán is mond egy-két szót csak
abbahagyják az ebédet záros időn belül, vagy én hagyom itt... ez a kérdés
dehát nincs sok esély, egyszerre nem tud enni is meg beszélni is, és be nem áll a szája
váratlan fordulat, a partner, feláll az asztaltól, s további jó étvágyat kívánva elmenekül.
a hátrahagyott magában már nem beszél, hurrá!
reméljük
és szerencsém van, tényleg nem, de sok a pótolni való evésben és rakodásban is
végre ő is távozik elviharozva, még odaint a személyzetnek további szép napot kívánva
engem észre se vesz, pedig amúgy ismer
vagy megérezte - nem hizelgő -gondolataim? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése