ma este lányommal beszélgetés közben távolról hallom kicsit sopánkodó hangját, anyja kérdését miért vagy szomorú
u.i. valami olyasmiről volt szó, hogy a fogmanókról beszélnek a gyerekeknek, hogy mossanak fogat, pedig lehet hogy nincs is...
mire én kézbevettem az ügyet
hát igen a felnőttek azt hiszik hogy buták a gyerekek és fogmanót találnak ki nekik, de azért kell mosni rendesen a fogat, mintha lennének
mire Unokám.... jó, hát lehet hogy nincsenek, DE REMÉLJÜK hogy vannak
azt hiszem mindenre feltalálta a gyógyírt ezzel
az én bölcs kis tanitómesterem
hát REMÉLJÜK mindig, mindenben, hogy az is van ami nincs!
(ez a "ma" se ma volt , hanem április huszonvalahanyadikán, de felteszem már, mert remélni indig fontos! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése