unokám szokta mondani maratoni telefonbeszélgetéseink vége felé is az anyjának
ne kapcsold ki! - zene a fülemnek
értsd ne kapcsoljon ki engem, maradjunk még kapcsolatban ... időtlen időkig
azaz míg fürdeni kell menni, vagy vacsorázni, vagy lefeküdni
ma különösen izgalmasra sikerült a beszélgetés, kiderült hogy van egy külön háza? lakása ?szobája? amit egy lyukas ágymeműből nevezett ki, az lyuk az ajtó, kicsi a hely sajnos, én már nem férnék be. mondta, de tényleg sajnos,,,,
imádom!
és nem kapcsolom ki sose magam belőle! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése