2009. május 30-án
belépni péntek este egy zsinagógába, ahol "teltház" van! (azaz teltzsinagóga:) ritka de annál jobb érzés! (nem is tudom, mikor érezhettem utoljára ilyet, ha egyáltalán...)
a zsinagóga ráadásul egy többemeletes lakóház által körbefogott (óvón körbeölelt?) udvaron áll. Tulajdonképpen majdnem az egész udvart betöltve! És valójában elég kicsi... de ettől is otthonos, meghitt. Űrérzés errefelé -se kint se bent - nincs! Nők-férfiak az egymás melletti két oszlopnyi padsorokban, az oltár előtt meg virágkoszorú!, két oldalán -megint - balról a nők, jobbról a férfiak... és mindfenfelől, mindenhonnan gyerekek szaladgálnak, szabadon! egyikük még a rabbihoz is felszalad és a fülébe súg valamit - nem soká mindegyikőjüket fel is hivják, énekelnek egy kántor bácsival, és (kiddusként) csokit kapnak...
péntek este van, és Savuot (az új termés napja is .;"a zsengék bemutatásának ünnepe"), (ezért a friss) virágkoszorú, a héber szövegek, énekek közt elhangzik - magyarul is - a 10 parancsolat. (hiszen főleg ezt illetve a Tóra Sinaj hegyi átadását ünnepeljük)
holnap - hallom a rabbitól - mazkir is lesz -
vajon mi van Szegeden?,
meg tudják-e tartani? ki lesz-e a minjen? (a tiz zsidó férfi, aki kell, ahhoz hogy a Tórából - legalább a Tóra ünnepén - imádkozhassanak - és hogy a mazkiron a halottainkról megemlékezhessünk) - egy pár alkalommal, már jártam úgy, hogy mindez elmaradt a kellő létszám hiánya miatt ...
panaszolom is itt, egy új ismerősnek, mire ő, hogy most vasárnap biztos tele volt a szegedi zsinagóga
hát az Életmenet jótékonysági koncert miatt
hát az nem most vasárnap lesz? az én naptáramba 31-ére irtam be, és készülök is oda
hát arról már lekéstem sajnos , múlt vasárnap, 24-én volt- derül ki...
Szép lehetett! És remélhetően teltzsinagóga is volt! Hiszen a karzatokra is árultak jegyeket...
a makói , az 1914-ben - nagyapám által is alapított - neológ zsinagóga már sose lehet tele...,
1965-ben lebontották....
és a belsejéről mégcsak nem is maradt fent kép, csak a gyerekkorom idéző emlékeimben él, a kupola kékje az aranyló csillagokkal...., s a hatalmas csillárral, ami egy nevezetes gyászistentiszteleten, amin talán utoljára volt (pár üresen maradt sor híján) teltház, (mert más vallásúak , vendégként, jelenvoltak ), - leszakadt! ott ültem mögötte, mindenhol ültek körülötte, csak pont ott nem , ahova leszakadt. Senki se sérült meg. Kimentünk az emlékezést tartó rabbi vezetlsével az előcsarnokba, a mártirok emléktáblájához. A rabbi hálaimát is mondott, hogy (ezúttal?) nem esett senkinek baja.
Azért kicsit megsebződtem... belül. S ahányszor elmegyek a téren, ahol valaha a zsinagóga állt - később pártház, most rendőrség)
újra érzem ezt
és újra látom, "visszaépítem" - a külső valóságban már rég lebontott zsinagógát:(és próbálom megtölteni - az emlékképeimmel)0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése