..a nap(om) versei
a literán találtam ezt a mottót, a változó s folyton, kéretlen is
előreugró hirdetések közt,
jött elém:
AZ VAGY, AMIT OLVASOL,
miután elolvastam a "hét versét": Somlyó Zoltántól a Hajnali imádságot...
s nagyon magával ragadott, és mert ki akartam belőle irni pontosan egy sort, ezt:
"ISTEN SZÍVÉBE' LAKOM"
és igy -egy csodás szinkronicizmussal-, mi ugyancsak egyfajta
"isteni jelenlét"nek lehet a megerősitése...ez a két sor már összekerült, szorosan:
az vagy, amit olvasol": "Isten szivébe" lakom"... (hiszen ezt olvastam/olvasom...),
de anélkül is tudom-érzem... ugyanazt fejezi ki ez a sor, csak mennyire költőien!,
hogy Istenben vagyunk ("nem külön tér"- ahogy egyszer már "rájöttem", ) s azt is,
hogy ő is bennünk van - ahogy mi a szivében (ami nagy, végtelen, beleférünk!),igen,
ő is bennünk, mert teljesen áthat... máshol nem is lehetünk, csak benne..
. csak ehhez ilyen "költői" hajnalok , ráébredések kellenek - ha vívódással,
kételyekkel, kérdésekkel is...
mint Somlyó Zoltánnak, vagy Kosztolányi Dezsőnek (a Hajnali részegség-ben)
- nekünk meg tán elég, ha újra újraolvassuk őket, hiszen azok vagyunk ,
amit olvasunk....
--------
....de olvastam én ma valami nagyon mait és szomorút, felkavarót is
egy mai napilapban (A nol "vélemény"rovatában!, Erdős Virágtól) :
"Na most akkor..." "mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,..."
..a mostani s nagyon földi valóságunkról, s inkább a (somlyói, idehalló)
kételyeket felerősitve, a kérdéseket előhiva:
"Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
Istenem, vezetsz-e,
Istenem, megversz-e még?"
------------
és még egy egybeesés: a napokban idéztem fel Somlyó Zoltán fia:
Somlyó György versét:a Jaj az a találkozást...
micsoda találkozások!....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése