leültem kicsit a félnapos padra az emlékjelnél, mielőtt boltba mentem... (a tegnap ottfelejtett kockacukromért, mit aranyosan félretett a pénztárosnő, és erről értesitett is)
szokásos módomon nehézkesen tápászkodtam fel a padról
mikor odajött S K, megkérdezni , hogy rosszul vagyok-e? megismerem-e? (mintha hülye is lennék)
mondom neki, hogy nem vagyok rosszul azaz mostanában csak "igy", igen, és megvagyok még nem haldoklok, s az elmém is ép stb
csak azért kérdezte, mert látta hogy fogom a fejem..és...
(azt észre se vettem, pedig nem is fájt)
és máskülönben hogy vagyok...
máskülönben? (ahogy lehet)(de ez Popper óta rossz vicc),,,(ő "máskülönben" jólvolt, mikor épp haldoklott...)
a sarkon kérdeztem merre megy S.K.,azt mondta, mindegy, amerre én,,. hm...
ez valamit akar.. gondoltam , próbálva távolabb lépni tőle, tartva az újkeletű távolságot, sikertelenül, szinte rámtapadt... érdeklődtem én is felőle, nyugdijba megy...mondtam feltétlen gondoskodjon elfoglaltságról! stb
aztán leraktam a biciklim
oda is szorosan követett
már-már beléptem a Coopba, rám is csukódott az ajtó, mikor előjött végre a kérdéssel ismertem-e I-t
nem, nem ismertem, - mert anyukája sokat beszélgetett vele
nem ismertem, a testvérét sem, miért nem hiszi el?!
mert anyukája családfája nem világos, tisztázni szeretné
mondtam, nem ismerem, csak nem akarta elhinni
mondtam menjen a levéltárba ott eligazitják...
mondta készül, ez is terve a nyugdij idejére...
csak később jutott eszembe, hogy ez az I. zsidó lehetett, a neve alapján is,s ez az S.K. azt hiheti, hogy minden zsidó ismerte a másikat?
(Érdekes, hogy épp most került elő egy írásom a szülökről akik eltitkolták zsidó származásukat, van aki örökre (?) tán S.K. anyja is?!)
***
elmeséltem az esetet lányomnak, mit ő azzal summázott, hogy igazán lehetnék empatikusabb.
szerintem az vagyok..
azaz az empátiának is vannak határai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése