HOL VAGYOK OTTHON
mostanában úgy alakul az életem, hogy elég gyakran változnak a helyszínei szülő-, kisvárosomból (Makóról)... ki- és oda mindig visszaindulva ("százszor is végül is") Szeged nagyvárosba ill. Budapest fővárosba. S minthogy ezek a változó léptékű városok viszonylag gyors egymásutánban tárulnak szemeim és lábaim elé útjaim során - van összehasonlítási alapom. (Budapest "embersűrű, gigászi vadon", még Szegedhez, nemhogy Makóhoz képest.) Még bennem élnek mindig az előző képei, mikor a következőbe érek... és meg kell mondanom, hogy Budapestről Szegeden át Makóra érve most már triplán fog el valami otthonosságérzés, a csend, a fák, a levegő, a párlépésre a szokásos dolgaim... ahol igazán én lehetek én, mert már a dolgaim is némileg azzá lettek... (kiterjesztéseim)
de hihetné az ember, hogy ez bármi városban megteremthető, s attól akkor ott lennék otthon... ahol lakom
pedig nem egészen, az ősi, családi házból elköltözve megtapasztaltam, hogy még mindig - ha egy könyvem keresem - az ottani helye jut eszembe , az a megszokott... a régi, a szülői ház volt az igazi otthon, ez a mostani már nem lehet teljesen az, csak hely, ahol lakok, mégis több mint ahol nem... lehet, hogy mégis csak igaza volt Tamási Áronnak? VALAHOL kell otthon lenni a világban - mindenütt nem lehet..
.
de azért utazni nagyon jó
(pláne, lányomhoz
mert ő is otthonosságérzést tud adni)
aliz2. :: 2009. máj. 28. 0:31 :: 6 komment :: Címkék: utazás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése