2007. május 25-én
Ügyködök a konyhában, s egyszerre csak megjelenik ez a gondolat a fejemben:
Isten - nem külön tér.
Kikiáltok a nagyszobában számitógépen dolgozó lányomnak, hogy írja föl valahova. Hirtelen nem tudja hova, bejegyzi Szerb Antal Utas és holdvilág-a hátlapjára (abból írja a szemináriumi dolgozatát.) Jó - mondom, csak aztán nehogy az legyen, mintha Szerb irta volna...De honnan is a gondolatok? Csak úgy beleszállnak a fejünkbe? Honnan? És egyáltalán - mi a fejünk?Meditálni lehet mosogatás közben, séta közben, mindegy - ha eléggé kiüríted a fejed a lapos, semmitmondó gondolatoktól, akkor belekerülhetnek a kivételesebbek is. Mint pl. ez: Isten - nem külön tér.A transzcendencia voltaképpen immanencia.
Minden bennünk zajlik. Csak az a kérdés, hogy ki tudod-e tágítani (mélyiteni-emelni) a tudatodat annyira, hogy eljuthass Istenhez.Amúgy meg nincs is külön-tér. Egy(etlen) tér vagyunk.
De hiszen tudjuk: minden egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése