HEGYEK KÖZÖTT, VÖLGYEK KÖZÖTT... (2011)

 az "évek, emlékek" ill Hogy is volt? c. kollektiv blogunkban - 1975 merült fel hívó, emlékidéző évszámként...

ez volt az az év, amikor a legtöbb (rengeteg!) verset irtam, igy a bejegyzésem is ebből válogatva irtam meg: "versek éve" - hangzatos cim alatt:
http://evekesemlekek.blogspot.com/2011/05/versek-eve.html
nyilván azért történt így, mert az az év tele volt érzelmi magasságokkal és mélységekkel... (kataklizmákkal?) - aminek legtermészetesebb kifejezési formája mégis csak a "vers" - akármilyen is. - ... írtam én ezeket - azaz valójában íródtak maguktól, mindig és mindenhol (fodrásznál, vonatban, utcán, otthon... éjjel-nappal, folyton...) - elárasztottak...
magamnak irtam ; de/és amikor - most, 36 évvel születésük után - egy éjjel feltettem a közös blogba - reggelre meg is bántam, és le akartam venni, de akkor már olyan (s szép s értő)reagálásokat kaptam rájuk:

(stali írta: Mozgalmas éved volt.
És szép is, ahogyan közvetíted.
rhumel írta... Köszönet érte, hogy olvashattam ezeket a verseket!Jól kezdődött a mai reggel:)
A dátumokkal együtt teljes képet ad. Rólad, akkori önmagadról.(és azért mostaniról is:)
"Várok valami lehetetlen harmóniára", nos ez olyan nagyon ismerős....
A kedvencem pedig az a rövid, sűrű kis versed, az "Akkor is" című.)
.aliz írta (én):pedig arra ébredtem, hogy le kéne szedni ezeket az éjjel felrakott verseket, de most már - a reagálásaitok után - nem teszem, nem tehetem... hanem köszönöm szépen!:)stali: "mozgalmasnak" látod, pedig ezek a versek nem is nagyon tükrözik...legfeljebb érzelmileg... hegyek s völgyek között "zakatolnak"...(!?)
nyilván azért történt így, mert az az év tele volt érzelmi magasságokkal és mélységekkel... (kataklizmákkal?) - aminek legtermészetesebb kifejezési formája mégis csak a "vers" - akármilyen is. -

rhumel: nekem is az a "kedvencem"! szinte életmottóm lett! (sokszor bíztattam, bíztatom magam vele... a "harmónia" meg tényleg "lehetetlen", viszont azt már tudom, hogy nem "várni kell" , hanem tenni érte azaz nem megakadályozni, amikor van illetve lehet(ne)...

stali írta...Igen, aliz, pontosan ezt mondtam, a lelkedben öröm és bánat; hegyek között, völgyek között zakatol lelked vonata
.....
most legutóbb meg olyan (talán méltatlanul) megtisztelő "visszhangot", amire muszáj (itt (is), s megint csak versemmel reagálni - köszönettel ezért a "találkoztatásért":
akimoto írta:
De profundis
…
Kedvből búba, bánatból örömbe
lódulunk itt föl-le, föl-le, föl-le *
óhatatlanul,
mint ki előtt megkínzása végett
váltogatnak, világost-sötétet,
míg megtébolyul.
…..Léten túl is, ha szétnyílt a fátyol,
majd e világmélyi utazástól
reszketek, tudom.(Részlet Weöres Sándor verséből, írta 1948- ban. A Litera idézte 2011.05. 9-én. Aliz hasonló gondolatai 1975 óta várnak visszhangra. Most egymásra találtak.
..............
*LE-FÖL
Valami megkötöz,/s valaki elragad;
valaki elszökik,/s valami megmarad.Valaki elveszejt,/s valami rádtalál;
valami elenged,/s valaki újra vár.Valami megtagad,/s valaki helyesel
valaki rádüvölt,/s valami nem felel.Valaki meggyötör,/s valami elaltat;
valami felébreszt,/s valaki meghallgat,valami elnémít,/s valaki dalt dalol;
valaki puskát tölt,/s valami rád hajol.
....
és most?
hol, merre, meddig zakatol... "lelkem vonata"...