mint birtokát a tulajdonosa
tudom , hogy hülyén hangzik az erőltetett analógia , de akkor is, a délután ezt éreztem a Maros partján,
hogy az enyém a látvány, s hogy ezt senki nem veheti el tőlem, ezt az én Marosomat
néztem már 76 éve is , és azóta szüntelen (egy év azt hiszem önhibámon kivül elmaradt)
és lehettem én tengerparton a Rivierán, vagy a mesebeli svájci tó partján Thunban, mindig ő járt az eszembe, s a szívem visszahúzott ide....
ide a Maros partjára
É.SZ. Én se hagynám ki soha . . a távolból sem! ☺
VálaszTörlés