el vagyunk késve, már fél 9 van (és 9-re kellene menni valahova) sürgölődök otthon, a régi házban (mintha anyu lenne a hátterernben) , lenn is mozgolódást hallok,beszélik, szólni kellene, mert elaludtak, nyílik is az ajtó lent, a lépcsőn áll egy bácsi, meg egy orvosírnoknő, nyújt föl hozzám, aki a résre nyitott ajtóban állok, (mert még csak félig öltözötten) egy ceruzát (emlékszik, hogy a múltkor nem volt írószerszámom) ..
mikor elmennek konstatálom, (anyunak) hogy milyen figyelmesen ébresztettek... (nem is emlékeztetve rá, hogy elaludtam)
--valóságban ekkor szól a telefonom, lányom hív, kérdem, hány óta: pont fél kilenc! (ott is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése