apró mesék (és a valóság)

csak a kor miatt néztem meg a filmet,  (45-47es újságokban, a Makói népujságban épp a napokban tanulmányoztam a levéltárban az anyagot, majd visszatérek erre is, személyes vonatkozások miatt nagybátyám népbirósági védő ügyeire), amit célba vett, a háború utáni közvetlen zavaros idők...

a műfaj tulajdonképpen taszított, thriller, de gondoltam, lenyelem, majd becsukom a szemem a kínos jelenetek alatt...nagyjából  így is lett

nem tudom, mennyire volt hű, részleteiben talán mégse, de sokminden kiderült, aláhúzódott számomra a korból

szóval várják vissza a hozzátartozókat , s a főhős - kisstílű szélhámos - ezt nyergeli meg, kitalál mesét (tulajdonképpen mindig ugyanazt, ami a végén mintegy valósággá válik, a fagyos hómezőkön egy kunyhóban meglőtt anya mellett felsíró csecsemőt találnak, akit kórházba kell venni, s a kitalált bajtárs ezt teszi...s a végén a kvázi hőssé lett szélhámos valóban ezt is teszi....!)

közben látunk egy falusi jelenetet ahol kivégeznek, felakasztanak valakit , mert az igazoló bizottság háborús bűnösnek találta... közben látjuk kévézik az ablakban a szovjet parancsnok

aztán hazakeveredik a háborúból a vadász, kinek feleségénél már megszokott szerelembe esett főhősünk, a vadász látszólag meg akar javulni...de egyből visszaesik és folytatja gonoszságait... holott hősünk menti meg "igazolja" holott nyilván nem kellett volna 

kiderül hogy a vadász Szerbiában volt valami rézbányában(!) nem lehet nem gondolni Borra, ahol apám is meg Radnóti is, holott más helységnevek hangzanak el a filmben) keretlegényként szörnyű gaztetteket követ el, egy szerencsétlen volt munkaszolgálatos vallomása szerint, meg is ölte 28 éves fiát aki lemaradt a sorból gyengesége miatt, miközben Németországba gyalogoltak (ez tény), bele is 3 golyót eresztett, meg is mutatja,.... és tetvesnek hívta,,, hősünk vallomása miatt ezt nem hiszik el... a vallomástétel után megint kijön a vadász száján a tetves szó, később  megöli az öregembert..ki követi, s a feleségével is rém brutálisan bánik, a kisfiát megsebesíti, hősünket megfenyegetve eltávolítaná...

de ekkor végez vele hősünk , viziójában magát látva meséje hőseként, aki viszi a kórházba... a fiút... így is lett

"akkor láttam utoljára" halljuk a nő szájából a vallomást a detektívnek (amivel ő zárta mindig a meséit) s homályosan látszanak hárma(a meggyógyult kisfiú is) s boldogan mennek a tömegbe ....

hát igen... mint a mesében