kisanyám

penny vásárlás közben, váratlan időben megszólal a mobilom,(korán van még ahhoz hogy lányom esti hívása legyen, s napközben nem szokott)...látom is a kijelző London , félve hívom vissza némi habozás után, nekem nincs Londonban ismerősöm, tudtommal!

de rögtön megismerem torontói unokabátyám hangját, hol vagy,Londonban?  hát Torontóban a válasz... Na mindegy a telecom eltévedt, de biztos unokabátyám szól,, hiszen kisanyámnak szólít ....Boldog ünnepet kívánni hívott föl, (hag szaméach peszach) keresett a vezetékesen is már, otthon, de nyilván nem vehettem föl, ha itt vagyok a boltban...ismert okokból lekésve/elmulasztva a pesti utat a közös ünneplést, hiszen most épp azért vásárlok, mert ez útra készülés miatt elmaradt....,tegnap ők is 17-en voltak az ünnepi asztalnál) ma is,,, lesz valami,,, beszélgetünk, jót, s búcsúzóul megint kisanyámot mond...

Ez a kisanyám nagyon mélyen érint, annyira közvetlen, személyes, annyira otthonos, családias, melegség önti el a szívemet hallatán

s csak jóval később jut eszembe, hogy viccesen és szertartásszerűen anyuval pont így köszöntünk el este alvás előtt egymástól

- Csókolom anyukám

-  Szerbusz kisanyám

Csakhogy ezt unokabátyám (senki, anyukámon kívül,) nem tudhatta

De jó!

Lett egy kis otthon- és múltérzetem Torontóból!

Dehogy vagyok egyedül!

(nem sokkal később lányom is hívott, a széderről hazajőve...unokám is, beszélt,nyert kártyajátékon, örömmel újságolta,,, de eszembe se jutott, hogy kisanyámnak szólithatnám lányom, pedig hát...ha a hagyományokat nézzük, amiket épp ilyen tájt szoktunk továbbadni... lehetne :)