egy "igazi könyvbarát" könyvheti bejegyzése
kép a Délmagyarból. Aláírás:"Az eső az igazi könyvbarátokat nem riasztotta vissza"
A könyvet (Simai legújabb - festményekről szóló, festményekkel illusztrált - verseskötetét) lapozgató "igazi könyvbarát" én lennék, a rozoga ernyő alatt - amit pedig utána kicserélt (előbb kellett volna) lányom egy jóra. Ha tudom, hogy a lapba fotóznak - elfutok előbb. De az igazság az, hogy tényleg nagyon belemerültem e (duplán ) szép könyvbe (címe is: Titkos testvériség) - kicsit borsos ára és pénztárcám jelenlegi állapota miatt viszont inkább elhalasztottam a vásárlását. Kicsit így vagyok Fejtő Érzelmes utazásával is - meglepően az élete, archív fotókkal - az előszóban írja (diktálja már) milyen érdekes volt találkoznia neki magának a 70 évvel ezelőtti szövegével. (Egy kicsit most én is így vagyok az 50 év előtti blogosított naplómmal, amit ugyancsak régi fotókkal töltögetek fel, egyre inkább.) De azt hiszem ez "nem irodalom" -még talán a Fejtőé se. Dokumentum. Na, nem mintha az nem érne annyit. Sőt!(?) De végül is minden irodalom - élet. (és minden életből "irodalom" válhat) Holnap Rakovszky Zsuzsa lesz vendég a Somogyi könyvtárban. Ő is a A hullócsillag éve c. regényében saját gyerekkorát írhatja meg (naplók, levelek tarkítják - képek épp nem) (Vagy a Zehuze Forgách Andrástól - afféle családi levélregény), Bárdos Pál is már vagy a negyedik regényféléjét írja az életéből ( egy "rossz pillanatban (és rossz helyen is, épp itt, Makón) született kisfiú fejlődésregénye. Keresztül kasul az életen". De hát miről is írhatna. Miről másról is lehet írni?! A kérdés az, hogy hogyan. A stílus viszont maga az ember. Tehát - innen közelítve is - a kérdés, hogy milyen ember, aki ír. Mennyire súlyos, tartalmas, önmagánál tágabb. Mit, mi mindent(!) foglal magába. Mit tud -ebből- ajándékozni az olvasónak. És mindennel összefüggésben az élet, ami az övé, ami körülötte és benne van... mennyiben a miénk is... eleve vagy azzá válhatóan... így aztán növekszünk valamennyien, egymást gazdagítva...volt nekem egy hülye kis versecském - mondókám, kisiskolás koromból, amikor épp kezdtem írni-olvasni, s elkapott ennek öröme, megsejtett korlátlan lehetősége. Szégyenkezve-pironkodva írom le most, amúgy lyányommal (az én gyerekem, de más kor más gyermeke!) jókat szoktunk nevetni rajta(én is tehát, ha nem is olyan jóízűt):
"Ma olvasok egy szép kis mesekönyvet,/ Holnap olvasok egy szebbet, /azután még szebbet,/ mindig szebbet és szebbet" "Sokat olvasok, de szeretnék többet,/ Ma egy könyvet olvasok,/ Holnap többet-többet,/ S így leszünk egyre műveltebbek" (Lányom jó rím-, nyelv- és humorérzékkel ki is szokta javítani: "műveltöbbek"-re...)
nahát így van azért ez valahogy. Volt egyébként idő, mikor egy éjszaka egy "Európa zsebkönyvet" olvastam ki - nem akarván felszabdalni az élményt több alkalomra. Hogy taníthattam én másnap?! Valójában talán épp abban az időben a legjobban, mert tele voltam mondanivalóval, élménnyel és a sok könyv kitágította és sokszempontúvá is tette a világom. Volt miből tanítani, "adni"...Többet kellene olvasni! igen "még többet"... (ne tessék most mosolyogni!)
Az esős könyvhétnyitó után lányomnak két "könyvheti" progamra is kellett volna mennie szereplőként. Egy író-olvasó találkozóra, diákokhoz, Ásotthalomra - oda csak versét küldte.(El is kérték a gyerekkori kötetét) A Szeged tévében viszont beszélgettek vele a könyvhétről, (jó lenne, ha nem csak egy hét lenne...)kedvenc könyvekről (Borbély Szilárd, Závada), nőirodalomról (van-e?), az írói lét(fenntartás) kérdéseiről, olvasókhoz eljutásról...
Az eső egész nap zuhogott. Térdig eláztam.
Holnap egy időben lesz a Somogyi könyvtár Rakovszky-s programjával az idei (már 11.)Szegedtől Szegedig antológia bemutatója, átadója a Városháza dísztermében. Lányom kezdetektől fogva, 12 éves korától minden évben szerepel benne. Kezdetben (gyerek)verseivel, egy ideje szépprózával. Remélem, jövőre a novelláskötetét is lapozhatom már a könyvhéten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése