az van, mázsányi
miután a "Hozz egy követ, gyújts egy mécsest!" felhívású s mottójú holokauszt emlékhét alkalmából
a "Volt egyszer egy makói zsidóság" címmel rendezett "program"ról hazajöttem a könyvtárból.
(valóságos követ, az emlékezés kövét majd szerdán, 16-án, a hivatalos holokauszt emléknapon vihetek az ortodox zsinagóga udvarán felállított márványemléktábla, apám neve alá.. meg mécsest is majd ott, akkor gyújtok - addig (meg tán aztán is) én lángolok ( mécses - a lélek amúgy is, az Írás "az Örökkévaló mécsesének nevezi" az ember lelkét:"Az ember lelke az Örökkévalótól kapott mécses" (Példabeszédek.20:27.)
Amíg jeles helytörténészünk, aki városunk zsidóságának történetét dolgozza fel, és szervezi lelkesen a programokat- mondta el mondanivalóját - nem is volt nagy baj velem.
Akkor kezdődött, mikor a jeruzsalemi Yad Vashem munkatársa a művészet és a holokauszt kapcsolatáról beszélt, azaz főleg mutatott be alkotásokat. Ezek kavartak fel igazán. (Nem véletlenül dugdostam én el, magam elől, évtizedekig a Te vagy a tanú c. könyvet, mert nem bírtam nézni a fotóit.) Nos ezek a festmények, reprodukciók, még inkább felerősitették az elbírhatatlant. Meg már előbb a Yad Vashem, meg a múzeumok... Az emléklapok említése, amit pár éve én is kiállítottam áldozattá tett apám adataival és fotójával - s be is került az adattárba - az interneten meg is találtam nem rég... Mondták is, hogy a 6 millió áldozat így, szám szerint, mint statisztika felfoghatatlan - de ha arcokat látunk, emberi sorsokat, történeteket, mindjárt más... Hát számomra "A holokauszt" mindig apám arcát viselte - viseli ; azt az arcot, amit valójában nem is ismerhettem, csak azt a fényképet , mit anyám visszahozott -velem együtt- a deportálásból, ami most a Yad Vashem-i emléklapon áll... Csak az emléklapon, mint az előadás után, megkérdeztem az előadótól, valószínűleg, a falra, anevek csarnokába, már nem kerülhetett fel... Eljövőben látom, egyik volt tanítványom, vezető óvónő, szoros ismeretségben van az előadóval, kérdem is, hogy-hogy?, mondja, hogy Jeruzsalemben , helytörténészünkkel, náluk volt, mert ő is bekapcsolódott a pedagógusoknak szervezett továbbképzésbe...e témában. Igen, már az óvodában is... - kérdem - tanítják? Na, nem a holokausztot - mondja, hanem azt, hogy... "te is más vagy te sem vagy más" - a szlogent már én mondom, vele. Igen, így, itt kell kezdeni! Az óvodában vagy még előbb...
Én még óvodás se voltam, mikor - másfél évesen - elvittek...
aliz2. :: 2008. ápr. 14. 21:10 :: 5 komment :: Címkék: eloadas, emlekezes, konyvtar, MAKO, muveszet
Csefimi:
VálaszTörlés2008. 04. 15. 11:09
Sajnos már az érintettség, maga a fájdalom mássá tesz, akarva akaratlanul, mert az ember így működik. Talán ezért is megragadó, számomra a kultúránk felépítése, mely példákra épül. A kecskebak fejére kell olvasni a közösség vélt bűneit. Csak azokat olvassuk fel, amit elismerünk. Tudományosan bizonyított, hogy csak ezeken tudunk változtatni. A példa nem a másságra teszi a hangsúlyt, hanem a közösség felelősségére. Változtass, mert elbuksz! Te vagy a sorsod vetője. A kecskebak nem maszületett bárány! Tegnap a méhegészségügyi felelős járt nálam, beszéltünk a viselt dolgainkról. Azt mondtam, ebben az országban minden embernek, jár az emberi méltóság védelme, az emberi méltósághoz való jog. Nevetett, ezt mindenki tudja, hogy járna. A tudás féllábas, de a két nyelv, mint DNS spirál beszédes és megfontolásra int,
kő a szívemen…
„Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.” (Ady)
Az egyes ember fájdalmát, talán enyhítené, ha látná, hogy az emberi méltósághoz való jogot, kétségessé tenni e honban többé nem lehet.
2. aliz2.:
2008. 04. 15. 14:19
1. az "érintettség" tágabban is értelmezhető lehetne... és joggal ...
"...sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."
2. a "bűnbak" - ártatlan! -éppenhogy más helyett "bűnhődik". (mindig akkor "hozzák elő", mikor problémák adódnak, hogy legyen kire "kenni"...)
3.s Ady: Föl-föl dobott köve számomra inkább ezt a szakaszt jelenti:
"És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."
Ady meg elsősorban "ember az embertelenségben"
3. Csefimi:
2008. 04. 15. 15:05
Igen, sajnos a szándék, szándék marad.
A "bűnbak" példázatát, én nem egyszerűsíteném le arra, hogy valakinek el kell vinni a balhét. Ezért, emeltem ki a példamutatást, a felelősség vállalását, és ami még lényegesebb magának a problémának kezelése...
Jó példa erre, az érintettség tágabb értelmezése!
Az élet az emberi méltóság medrében kell, hogy follyon, nem annak szándékában!
Még nem írt jelt hazánkra a béke ujja...
4. aliz2.:2008. 04. 17. 2:44
ezt az üzenetet kaptam valakitől:
"(...)nagyon sokunknak az életébe bele-
gázoltak így vagy úgy. Legyen Neked könnnyebb az a kő, mert sokan cipeljük Veled együtt."
Mondj valamit