kibicikliztem a Maros-partra. Csak úgy. Gyönyörű idő volt. a bicikli is alattam, hova mennék, ha nem oda... Haza.
Amikor meglátom a buszból a Maros táblát a hid előtt, mindig akkor érzem, hogy igazán hazaértem Mindig megdobban olyankor a szivem.
A MAROS A RÉGI. CSAK A KÖRNYEZETE MÁS. A KALANDPARK, A LOMBSÉTÁNY, A DRÓTKÖTÉLPÁLYA A FOLYÓ FÖLÖTT, A BEÉPITETT MÓLÓ, HIÁBA NÉPSZERŰ - MÁSOKNAK - SZÁMOMRA MEGTÖRI A TERMÉSZET TERMÉSZETES , HÁBORITATLAN HARMÓNIÁJÁT, BÉKÉJÉT....
elfordulok tőlük, és csak a vizet nézem, ahogy játszik rajtuk a vibráló, szivárványos fény - ellenfényben, s ahogy ráborul szomorúan - a strand végében egy fa, visszatükröződve a vízben...
de itt mindig a réginek érzem magam is...
igy frissnek és üdének... sőt: fiatalnak... újra
aliz2. :: 2013. ápr. 26. 9:44 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezés, MAKÓ, Maros, természet
Éva Szikora
VálaszTörlésNekem is hasonló érzéseim vannak . . a Maros az otthont, a gyerekkort, a szülőföldet idézi. ☺
Válasz4 é.
Gonda Julia
azzal a nem elhanyagalható különbséggel, hogy én lényegében nem mentem el.... "bűvköréből"
Válasz4 é.Módosítva
Éva Szikora
Gonda Julia Igaz, de attól még hasonlóak az érzéseink (egy korosztály is) . . . Sajnos emiatt én ritkábban találkozom vele élőben, de sose hagyom ki, ha Makón vagyok . . .
Válasz4 é.
Gonda Julia
hát én se vagyok mindennapos gyakorisággal ott, mint régen (azért is irtam a "lényegében"-:)
Válasz4 é.
Maria Boleman
Egy pár napig én is Makón voltam. Nem csak a Maros, de az egész város nagyon szép üde zöld színben pompázik. Büszkék lehetünk városunkra. De a csúcs az Maros. Apám is a Marosnak köszönhetöen telepedett le Makón.
Válasz3 é.
Gonda Julia
nagy a vonzása!
Válasz3 é.
KLári Jámbor
Az az elsô ès utolsò mikor haza èrek
Válasz3 é.