Azt mondja a lányom, 23 évesen, hogy ő egyáltalán nem érzi öregnek magát, pedig diploma és házasságkötés előtt áll, s miután csodálkozva, 65 évesen, ránézek, hiszen miért is kellene "öregnek" éreznie magát, ilyen fiatalon, hozzáteszi, hogy értsem, nem érzi magát 23 évesnek! Valóban nem is néz ki annyinak. Dehát amúgy is, egy 23 évesnek öregnek kéne érzenie magát?! Semmit se értek! Mi vagyok akkor én? Mondjuk leszámitva azt, amit tudok és észben is tartok, hogy bőven, koromat tekintve, lányom nagymamája is lehetnék, s lehet, hogy a köztünk levő nem is egy, hanem két generáció nehezíti a megértést?
Igaz, a kijelentése előtt nem sokkal, a "Társulat"-ban a Zene az kell- - énekszámot elérzékenyedve, könnybelábadt szemmel hallgatta végig, mert eszébe jutott az általános iskolai (ének-zene tagozatú!) ballagása, ahol ez a zeneszám hangzott el, meghatározóan, miközben álltak csoportosan az udvaron, a harmatos, hamvas 14 éveikkel, virágjaikkal, az iskolaépület sarkában, és rózsaszirmok hullottak rájuk fentről, az emeleti ablakokból, és , milyen jól emlékszem én is, boldogan csivitelt lányom közben a szomszédjával, B. Petivel... megállás nélkül, derűsen, egyáltalán nem a ballagásokkor megszokott könnyes , szomorú tekintettel - ellenkezőleg, önfeledt, derűs, bizakodó vidámsággal -dehát a zene szövege is azt mondta/mondja:
"A
zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha
van elég szív, az sokat segít, bár úgysem adjuk fel."
"mindenki erős, és életrevaló,..."
A zene.... Jaj, de szép!
És milyen jó is volt abba az iskolába járni!... mondja most!- Hiába - már ő is emlékezik, nosztalgiával.
Hm...Lehet, hogy mégis csak"öregszik".... (?!)
aliz2. :: 2008. ápr. 27. 10:15 :: 13 komment :: Címkék: elmelkedes, emlekezes, iskola, lanyom, mult, oregedes, zene
ugye?
VálaszTörlés