a sorozatok helyet kérnek az álmunkban

 ÁLMOMBAN EGY voltam a Hatnóvér ből (vagy a hetedik?)

egy kerthelyiség asztalánál beszéltem meg egy féfrival a történteket, a gyár sajnálatos eladását

(mintha nem akarnék belenyugodni!)

MINDEN ÉS/VAGY SEMMI (2011)

 

minden és/vagy semmi

az jutott eszembe, hogy

ha minden fontos, az valahol ugyanaz, mintha semmi se lenne fontos...

mindennek jelentőséget tulajdonitani az gyakorlatilag ugyanaz, mint semminek se...

muszáj szelektálni és kiemeli bizonyos dolgokat

differenciálni

különben eltévedünk!

később láttam , hogy valaki minden sort aláhúzott egy könyvben, hát nem ugyanaz, mintha semmit se húzott volna alá?

de talán mégse! mert amig húzta alá, hangsúlyozta, jobban bevéste, az agyába is, az aláhúzás segitette a rögzitésbe

lehet hogy mégse ugyanaz mindent aláhúzni vagy semmit se...

mindent lényegesnek tartani, vagy figyelembe se venni---

csak ezt ne kelljen tenni azaz visszacsinálni, nivellálni, érvényteleniteni , amit egyszer már rögzitettünk

csak ne kelljen visszavonni.... semmit...

aliz2. :: 2011. jún. 30. 20:34 :: 11 komment :: Címkék: elmelkedes

AMI AZ ÚJSÁGBÓL KIMARAD (2008)

 

ami az újságból kimarad

egész nap szédelgek, le vagyok lassulva, kívül is, belül is, mozgásban is (olykor állóképpé merevedve a lassított felvételből), de gondolkodásban is,  nem jutok elkezdett gondolataim végére, nevek mennek ki a fejemből, álmos vagyok, fáradt stb... na mindezt nem kellett volna rögzíteni, hallom is agykontroll mesterünk szavát a fülemben: töröld, töröld. (meg is tettem most:) kis csalással, megszüntetve megőrizve - azért is, mert: töprengtem is napközben eleget azon, hogy mik lehetnek az ilyen nagy melegnek a szervezetre gyakorolt káros élettani következményei. (lehet, hogy épp a felsoroltak? a tapasztaltak?) , ugyanis a mai Délmagyarból pl. csak azt tudhatnám meg, hogy az állatok szervezetét hogy viseli meg a hőség... , mint ahogy a tegnapi Sófi alapitvány díjazottai közül is a lapban csak az a saját újságíró- munkatársuk szerepel fotóval is, akit épp azért tüntettek ki, mert népszerűsíti a tudományos kutatásokat. (Igaz, ami igaz? írt is egy (fotós) cikket még májusban a most kitüntetett diákokról : Ösztöndíj a tehetséges hallgatóknak címen) A mai lapban mindenesetre - érthető módon? - ez elmaradt... Törőcsik Marival viszont van egy megkérdőjelezhető kérdéseket tartalmazó  interjú... A fotója viszont nagyon jó lett. Többet és hitelesebbet mond, mint az elhibázott cikk.

De nem is értem, miért csináltam én itt ellenreklámot helyi -egyre bulvárosabb- napilapunknak?...

De tényleg - mert eredetileg ebből indultam ki - tudja valaki mik ennek a rendkívüli hőségnek az EMBERI szervezetre gyakorolt káros hatásai?!

aliz2. :: 2008. jún. 30. 22:25 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: foto, szineszek, tudomany, ujsag

halál ellen..

 halál ellen

nincs orvosság

már tudom

kerülget

kerülgetem

de végül

bevon

(mi mást tehetne?)

RETROK (2007)

 

retro-k

Pakolászás közben rábukkantam két egyszerű kis kockás füzetre; az egyikben egyetemi első napjaimat jegyeztem be, a másikba meg - öt évvel később - diploma utáni  első munkahelyi napjaimat. ("rabságom" kezdetét)

Mit mondjak, elég tanulságos volt. Lányomnak is felolvastam belőlük, aki időben most a kettő közt van. Hát nem nagyon tetszett neki - mostani kortársának tekinthető -  akkori anyja - mondta is, hogy nem lettünk volna barátnők... Lehet. De kérdés, hogy ő milyen lett volna az én koromban - mármint abban a kormeghatározottságban... (amit Simone de Beauvoir olyan jól megragadott már a könyvei címében is: A kor hatalma, ill. A körülmény hatalma) - illetve én milyen lennék ma tizen- meg huszonévesen... ezek irreveláns, összehasonlíthatatlan dolgok. - Akármennyire "egyéniségek" vagyunk - márpedig engem (is) annak tartottak - a kor, miben élünk, ránk nyomja bélyegét, akkor is, ha lázadunk elllene , mert a lázadásunk is attól függ... (a negativ függés is - függés)

Este meg néztük a Csináljuk a fesztivált, a tévében. Régi híres slágerek versenyét , mai előadókkal. Engem nem is érdekelt annyira, inkább a lányom akarta nézni. (Sűrű, nehéz, s derekasan végigtanult vizsgaidőszaka után jól eshetett egy kis könnyű kikapcsolódás.) Én folyton azt éreztem, meg hallottam is, hogy az eredeti előadókkal mennyivel jobbak, igazibbak voltak ezek a mára már régi számok. Hogy mennyi felesleges manir, póz van a maiakban. Lányom jobban meg is fogalmazta, még mielőtt én, hogy mit is akarok mondani: hogy régen a dalok voltak a fontosabbak, az előadóknak is. (Most bizony fordítva .) S ami a legzavaróbb, hogy majdnem mindenki ( s nem direkt , mint Presser Padlásában), hamisan énekel. Ugyancsak lányom kritikusan és általánositva meg is állapitotta , hogy mert ez a mai kor fals. Maga a kor hamis - hát akkor hogy ne énekelnének benne hamisan! A kör bezárul. A kor meghatároz akkor is - most is.

De ki határozza meg a  kort? Végső soron nekünk is kéne!

aliz2. :: 2007. jún. 30. 0:24 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: generaciok, iras, kor, tevemusor

királynő

 királynő voltál

láthatatlan palástban

de most már

láthatatlan magad is

POPPER PÉTER ÓRÁRÓL ÓRÁRA 2011

 

kis kék könyvecske a könyvtár polcán, még nem rakták a helyére, nemrég hozhatta vissza valaki, leemelem: Popper Pétert nem tudom polcon hagyni (már az Irók Boltjában volt a kezemben ez a kiskönyv, futólag, és sok irás ismerős is belőle egyéb művekből, mert post humus ez, halála után gyűjtötte össze kiadója, a Saxum, jeles irásaiból, mondásaiból: jeles irásaiból, mondásaiból:Tűnődések napról napra címmel, de én szinte együltömben végigolvasom, (a pedig már fölnyalábolt napilapok rovására - ez maradandóbb!) hogy várnom kell, csúszás miatt a szemorvosra, még vissza is jövök továbbolvasni... hogy is gondolták, hogy minden napra egy szöveg?! (nem mese az, gyermek!).... bár minden citátumon külön el lehetne tűnődni, mégse lehet megállni, hogy ne habzsoljuk a következőket is hozzá, és gyomorrontás kizárva, mert nagyon összeillenek ezek a (lelki )"táplálékok" ezt ki is írom, rögtön az elejéről, mert nagyon ide, a blogomba is illőnek érzem, nyitva hagyva a kérdést:

"Egész életünk egymás mellé sorakozó napok láncolatából áll . Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékokat hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni".... vajon...? aztán: mernünk kell élni... a gyáva élet mindig rövid. Ducunt volentem fata, nolentem trahunt - Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják. (Seneca) A szeretet annak öröme, hogy a másik a világon van. Jobbá tesz. Talán a 3 legnehezebb feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek, és kellemes öregembernek lenni.

Hát az egész könyvecskét nem írhattam ki. (betelt a boríték, amit a postafiókomból hoztam, benne egy meghívó a vasárnapi zsinagógahangversenyre), már egész körbeírtam, mikor erre az idézetre bukkanva, ezt még ki kellett írnom, bár már csak a nevem és címem köré fért a vignettára: Figyelj csak! Ma van az a nap, amitől tegnap annyira féltél. Olyan ismerősnek tűnt... rémlett, hogy lányom egyik kamaszverséből volt valami hasonló (holnapról, amiből ma lesz...) Mondom is neki később otthonról, a telefonba, de mondja ő nem egészen ezt írta, hanem: Olyan ismerősnek tűnt... rémlett, hogy lányom egyik kamaszverséből volt valami hasonló (holnapról, amiből ma lesz...) Mondom is neki később otthonról, a telefonba, de mondja ő nem egészen ezt írta, hanem: ma van az a holnap, amit úgy vártam. Kikeresem a polcról levéve a kiskamaszkönyvét, és lám, tényleg: Ma van az a tegnap, ami a jövőben múlt lesz. ma van az a holnap, amit úgy vártam. ballagáso(ko)n idézték is... - emlékszem, - ennek más az előjele, csak az idő múlása a közös benne, s hogy másnak látjuk a holnapot, tegnap, mint mikor már jelenné válik. Akár jóként várva, akár félve tőle. (Mindenesetre megnyugodtam, visszafelé is, mert jobb , a jóra várva. De hát gyerekként, s fiatalon még így vagyunk vele inkább. S szerencsére.

Popper mondata viszont a szorongásról elgondolkodtató... épp azon gondolkodtunk, milyen eredeti szövegkörnyezete is lehet ennek a mondatnak, én utaltam rá, hogy képzelt dolgoktól szoronghatunk, előre, aztán mikor eljön amitől félünk, már a jelenben, nem is lehet olyan borzongató, mert az ismeretlenség kelt inkább félelmet... stb ... stb... Aztán a facebookon látom, hogy régi egyetemi-. kollégiumi csoporttársam: U. Kati épp délután tette fel, ajánlva Popper Pétert a youtuberól , és az első mondata, a mi délutáni mondatunk volt... én kb. 3 órakor olvashattam, 5 órakor beszéltem róla a lányomnak, közben 4 órakor tette fel a kortársam... minden órára jutott a Popper idézet! ... ) és itt a teljes szöveg(magyarázat)... tényleg érdemes végigolvasni, hallgatni , és a többi felvételt is... (kösz, Kati - a választ is a kérdésünkre!) https://www.youtube.com/watch?v=ki6iJDR80cU&feature=player_embedded de főleg Popper Péteré a köszönet. post humus, halálon túl is - élni tanít.

2011. június 29.

odaki

 szinte egész nap rosszul voltam, szédüléses eredettel, de ez azt is jelenti, hogy mozogni is alig birtam, le-lefekóüdtem óvatosan, alvással próbáltam röviditeni a kinokat

mintha késő estére könnyebb lett volna

kinyitottam az ablakot, nem sokat ért

lebotorkáltam a lépcsőn a postaládához

aztán, ha már, ki az utca/udvarra leülni egy padra, kicsit hűsölni...

már majdnem mindenütt sötétek voltak az ablakok

eszembe jutott, hogy pár hete ezt se tehettem volna meg? a kijárási tilalom miatt... mégis csak szép az élet! _)

ALVÓ.ÉBRESZTŐ KÖZMONDÁSOK (2010)

 2010. jún. 29.

alvó-ébresztő közmondások

"ki korán kel aranyat lel" ?... lehet, de nem árt , ha ehhez korán is fekszik le, mert a kialvatlanságból eredő dekoncentrációval azt is elveszitheti, amije van.

"addig nyújtózkodj, amig a takaród ér"? - igaz, de addig viszont nyújtózz, nyújtózz bátran, ne kuporodj össze a (hosszabb) takaró alatt, mert görcsöt is kaphat a lábad, és elszorulhat a lélegzeted...lélegezz szabadon, - élj az adott, mindenkori  lehetőségeiddel...

"nyugtával dícsérd a napot" - ne elhamarkodottan, várd ki a végét , ne kiabáld el előre a szerencsédet , illetve semmit se, ne igyál előre a medve bőrére - ne is bízd el magad, semmi téren; igaz van itt még egy biztató bölcs mondás, ha nem is köz-; - azt hiszem Lengyel Menyhért nevéhez fűződik, ő irt a Csodálatos mandarinban valami ilyesmit, hogy az ember addig meg nem halhat , mig boldog nem volt..."

viszont:

"ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát".-

ehhez nincs is mit hozzáfűznöm...

legfeljebb egyéb, hasonló jelentésű bölcs közmondásokat: "Ki szelet vet , vihart arat...", vagy "ki mint vet, úgy arat"... vagy beszélhetnénk a karma törvényéről is. Rajtunk múlik... (minden...(?!)

aliz2. :: 2010. jún. 29. 8:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, velemeny

zuhanás

 nem először zuhanok

nagyon mélyre:

szédülés, 

hányinger, 

izzadás

elveszettség

eddig még

visszataláltam

ha nem is a 

legbékésebb tájra

de mi lesz

ha nem lesz

kijárat

csak a határtalan 

mélységbe zuhanás

DILEMMA (2009)

 

dilemma

úgy tűnik , hogy a migrén, depresszió és a pánik közös gyökerű , mindnek un. szerotoninhiány lehet az oka...

most már csak az a kérdés, hogy mi lehet az oka a szerotoninhiánynak

táplálkozásbeli egyoldalúság?

állítólag a csokoládé segíthet a helyes szerotonin arány fenntartásában - csakhogy másfelől a csokoládé a migrént kiváltó ételek közé is tartozik...

hm...

azt hiszem, (kopó) integrálpszichológiai ismereteim alapján, hogy a migrén (és társai) is többaspektusú, többokú lehet...

de most  akkor egyek csokit vagy ne...?

(egyébként, jut eszembe, nincs is kedvem hozzá...)

 

aliz2. :: 2009. jún. 29. 18:42 :: 9 komment :: Címkék: egeszseg

fotók fákról

 EGÉSZEN VÉLETLENÜL VETŐDTEM BE A HAGYMAHÁZ fotókiállitás nyitójára.. (kicsit el is késve)

az árnyék felé, a kávézó felé mentem (ami újólag Páger Antal nevét viseli!)

félretett szinházjegyemért mentem volna... később igy is lett

de előbb hallhattam a megnyitó zárszavát (egy régi verssel zárva, hogy ne bánstuk a fákat...) meg dijkiosztást (jószerivel mások nem is voltak jelen, mint ők (sőt még ők se teljes létszámban)

fák - fák a képeken...gyönyörűségesek... (nem is lehetne róluk rossz képet csinálni) 

tulajdonképpen én is folyton fényképezem "őket", akárrcsak régi festőismerősöm festette ... 

s lám Makovecz is fákat utánoz, oszlopaival:

EGY NEHÉZ SZÉP NAP 2008

 

egy nehéz - de szép - nap

Megint a képek beszédesebb lennének, készült is sok - nem csak az én laikus kezemből (ami csak a végén döbbent rá, hogy a zoomot elfelejtette használni) - hanem hivatásos, profi fotósoktól, garmadával (lesz majd a Népszabadságban is)... majd utólag rakok is fel, de lemerült a gép IS, fel kellene tölteni elemmel, én is kókadozok (álmos is vagyok, szédelgek), lányom meg, aki többszörösen  aktív szereplőként csinálta végig a napot - úgy tűnik - kis BBC-sitcom kikapcsolódás után, átment a szobájába, s alszik is...

Korán reggel mentünk be Szegedre, a TIK-ben volt a TTIK-sok diplomaosztó ünnepsége, s azon ill. az előtt a Sófi-dij (a szegedi tehetségekért) átadása - a legjobb eredményeket elért egyetemistáknak - összekötve Törőcsik Mari-fogadással, ill. lányomra osztották az interjúkészítést is vele, a Szegedi Egyetemnek (én csak tisztes távolból figyeltem, de sikerült fotót a sok fotós közt csinálnom nekem is, a beszélgetésről (is) - lányom meg élvezhette a társaságát. Törőcsiket szembesíteni akarták az üdvözlésére a taláros tanári tanács fölött elhelyezett vetítővásznon a régi portréival a Körhintás "Marival" kezdve és bezárulva... de nem volt hajlandó szembenézni (öregedő) változataival (se) (jelzem Makón se a Páger-díj megkapásakor). Murisan megható volt, hogy pár szót akart mondani ünneplése közepette a "zavaráról", miközben a saját régi gépi hangja szinte leénekelte a színről... De törékeny súlyosság az övé (is). Mint ahogy költőbarátja, Pilinszky írta Sheryl Shuttonról.. 

A diplomaosztó hangulatos volt! Műsorszámként egy vokálegyüttes énekelt. Rögtön az első szám, zsoltáros áhítattal: "Magamban biztam elejétől fogva"... József Attila leltára - persze, a dal után elhangzó figyelmeztetéssel, hogy csak kis leltárt készíteni, s utána rögtön felcsendült a mosolyogtató Don't worry, be happy... És elég vidám is lett a hangulat... mindenki örülhetett díjaknak, diplomáknak...

Még fényképezkedés, meg fogadás (kitüntetetteknek), aztán még elmentünk hárman, lányom az ünnepelt, és én, meg vőlegény az Acapellában cukrászdázni, majd mi haza, némi várakozás után, buszon...

Egy hét múlva újabb diplomaosztó ünnepség. Ez már lányom  "sajátja", a bölcsészeké... kár, hogy nekik se lesz talárjuk... impozáns lenne.

aliz2. :: 2008. jún. 29. 18:30 :: 5 komment :: Címkék: egyetem, JOZSEF, lanyom, szineszek, vers

szabad lélek

 én szabad lélek vagyok

mindig is az voltam

legbelül

nem tudtak 

gúzsba kötni

megtörni

diktatúrák

terrorok

bár életem 

külsö körülményei

sokszor ezt mutatták

és mégse...

belül mindig szabad voltam

s csak ez számitott!

HOLMIK (2007)

 

holmik

Tegnap is meg tegnapelőtt is költöztünk ki  a kollégiumból. (Azaz a lányom , én meg segitettem neki.) És még holnap is fogunk...

A holmik még a sporttáskában, bőröndökben sorakoznak.  Nem is igen tudnánk hova rakni a tartalmát. Igy egyelőre jobban elférnek,  a kicsi de tele lakásban. Valahogy majd helyet kell csinálni nekik.

Nekem még a valódi költözésünk óta is vannak felnyitatlan dobozaim. (Pedig valószínű az egyikben rejlik - a már talonba tett - nagy orosz magyar szótáram, amit viszont elő kell kotornom hamarosan egy műforditáshoz - mégiscsak....)

Selejtezni kéne bátrabban... De mihelyt megteszi az ember, kiderül hamarosan, hogy olyasmivel tette, amire mégiscsak szüksége lenne.... A dolgok különben viszont szeretnek halmozódni... S  talán mégsem kellene hozzájuk annyira ragaszkodni.

Feleslegessé vált ruhákat szoktam már vinni családsegitőbe, Máltai szeretetszolgálathoz stb...

Egész falakat beboritó mennyezetig érő könyvespolcrendszerünk csináltatása előtt -mikor még reménytelennek látszott könyveink elhelyezése az új de jóval kisebb lakásunkban - még odáig is vetemedtem, hogy némiképp feleslegesnek tűnő "kinőtt"(?) könyveket vittem potom áron antikváriumba, majd inkább ajándékoztam ismerős kisgyerekeknek, mint ahogy a lányom kinőtt ruháit is... (De  meg is bántam...)

Ott a baj, hogy mindenhez kötődünk. Érzelmileg. Pedig tárgyakhoz nem szabadna. De ott az a rengeteg jegyzet, írás ami mégiscsak szellemi (és egyedi)! Fontos! Nekem fontos. Persze újabban a számítógép tárolója sokat segit, s az ráadásul rendszerezni is tud. (A papirok (kéziratok) ilymódon újabban annyira már nem szaporodnak. (Legfeljebb, ha kinyomtatjuk.) 

Holmik. Hol- mik. Mi mindenek! Vajon mindre szükség van? S főleg tudjuk-e megfelelően a "gondjukat viselni"? S nem kezdenek-e ők uralni minket?

Egyszer Pécsett láttam egy hajléktalant, ült egy nagy kuka előtti padon, valamit  evett,  furán elégedett arccal, aztán fogta magát és lefeküdt a padra. S már édesdeden aludt is. Nem volt semmije. Csak az élete.

Jaj, dehogyis irigylem! Sőt! Csak elgondolkoztatott...

aliz2. :: 2007. jún. 29. 6:44 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: elmelkedes, mult

MISKA BÁCSI 2011 JUNIUS 28

 

2011. jún. 28.

Miska bácsi ...

váratlanul ért a  hir, a cikk, a Délmagyarban, ahogy szórakozottan, már félig elmenőben a presszóban, odalapoztam....Százak vettek végső búcsút Szentesen Bácskai Mihálytól.

hiszen  egy éve sincs, hogy a Thealteren az ott vendészereplő szentesi diákoktól a régi zsina udvarán érdeklődtem Miska bácsi  felől (aki csak ismerte , annak Miska bácsi volt!) És mosolyogva mondták, hogy igen, nagyon jól van. Pedig volt egy rossz sejtésem, de megnyugtattak. Úgyhogy most tényleg váratlanul jött  ez a hir,  már a temetése hire, szombaton az is megtörtént...

Szentesen, foto

ahol tanitott, igazgatott, a Horváth Mihály Gimnáziumban, diákszinpadot vezetett, drámai tagozatot alapitott (az országban az elsőt), szervezte a tanárok diákszinpadvezetővé történő szakmai képzését... igy lettem én is B kat rendező... 2 évnyi tanfolyam után... ami Szentesen volt, remek vendégelőadókkal, és társasággal, a gimnáziumban

szakfelügyelőm is volt, irodalomból, még egész kezdő tanárként, látogatta az óráimat, mindig figyelmes, mindig tapintatos, és kedves, és nagyon szellemes, barátságos, mosolygós, közvetlen, segítő volt... egyik tanitványom elvitte helyettem Györbe a Kazinczy kiejtési versenyre is, mikor én családi okok miatt nem tudtam mozdulni)... hivott a Horváth Mihályba is egyszer, tanárnak, mikor alakult a drámai tagozata... de hát én (mindig is) röghöz (azaz Makóhoz) kötött voltam... de tőle nagyon sokat tanultam, épp azt, amit magamtól nem mertem volna tán, mégha bennem is megvolt... de az ő szabad szellemisége körüllengte, és  ez ránk (rám is) hatott..., és elő is hivta  megmutatkozni a bátorítás ill. példa nélkül talán nem merőt; az a pár év, amikor diákszinpadot vezettem tanárságom legszebb ideje volt, és azon belül is külön sziget... a szabadság szigete... (tudom, a gyerekeknek is...)

és azt hiszem ezt tőle kaptam, kaptuk ajándékba...

köszönöm most

a kedves, jó szavakat, ifjútanárkorom szép, szentesi nyarait, a figyelmet...

hogy ismerhettem egy igazi embert. ha nem is sokáig. de nem feledem!

hogy ismerhettem. nem sokáig. de sokakkal. és tudom, mindannyian megrendülten emlékezünk a mi Miska bácsinkra... hiszen szivünkbe zártuk (s azt is tőle tanultok, hogy kell...)

aliz2. :: 2011. jún. 28. 0:16 :: 3 komment 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: iskola, kapcsolatok, nekrolog

NEBÁNCSSZÚNYOG 2010

 2010. jún. 28.

nebáncsszúnyog

...sajnos, bántott(ak)! - egész "nebáncsvirág" alatt... ugyan a harmadik felvonásról el is akartam jönni (nem csak-, de főleg emiatt), csak aztán hagytam magam visszabeszélni, ha már eddig kibírtam... és azt hittem, hogy az első sorok szélén nincs annyi szúnyog, mint a magaslatban, pedig dehogynem, fényre jönnek(?) s az itt, színpadközelben még több volt, vajon a Nebáncsvirágot a szinpadon nem bánthatta? szégyen-nemszégyen,  a finálé alatt már elindultam a kijárat felé - elég volt

kellett volna vinnem valami sprét szúnyogok ellen?

emlékszem, valamelyik évben a szegedi szabadtérin, az előadás megkezdése előtt épp akkor néztem hátra, amikor a hátam mögött ülő ilymódon játszi könnyedséggel a szemembe fújhatta a szúnyogírtó sprét, hát a szemem nem is csiphették a szúnyogok... (a spré csípte!)

mindig kell lenni valaminek, ami a külső körülményekben is megzavarja a "szórakozást"?! (az esőn kivül is, ami miatt megint csak "esőnap" lehetett megtartani az immár szúnyogesős előadást)

az idézőjel jogos, mert szúnyogoktól függetlenül is elgondolkodtam azon, hogy engem miért nem szórakoztatnak az u. n. "szórakoztató" műsorok, miért nem tudok röhögni az otromba kiszólásokon, és izléstelen utalásokon, mozdulatokon stb... hanem épp ellenkezőleg... miért is szeretek én jobban "bekapcsolódni" általában , mint ki-....

miért fáraszt az effajta "kikapcsoló" "szórakozás" mégis...

és ha ezt tudom magamról már eleve, akkor egyáltalán, miért kell nekem elmenni ilyen eseményekre?

(mondjuk: láttam-hallottam már jobb előadásban is ezt a Hervey operettet, ráadásul úgy emlékeztem, eredetileg több volt benne a kellemes dal(lam), mint a hamis prózai betét... és nem is 3 és fél órát vett igénybe -ami szúnyogok nélküli is nehezen tűrhető lett volna..., de lehet, hogy már rosszul emlékszem... ezt az előadást is jobb lenne elfelejteni , egy-két - a Nebáncsvirághoz" (azaz Teremi Trixihez) kapcsolható mozzanattól, daltól eltekintve...

aliz2. :: 2010. jún. 28. 1:02 :: 4 komment
Kategóriák: vélemény :: Címkék: eloadas, MAKO, zene

SUTYI NÉNI 2009

 "Meghalt Sutyi néni" hallom a hátam mögül , bicikliről a hirt, már évek óta nem tudtam róla semmit, csak úgy eltűnt a városból..., gondoltam, a fiaihoz költözött, a fővárosba, mig itt élt a városban,  és tehette olyan aktiv volt, minden érdekelte , minden eseményen látni lehetett, de már rég nem, ő se látott már jól, egyáltalán nem...de nem hallottam róla, s most ezt..: meghalt.

Testnevelőtanárom volt gimiben. Nagyszerűen tanított. Következetesen, alaposan, figyelmesen. Később, mikor kollégám lett, ugyanabban a gimiben, s ráadásul a tanári asztalnál szomszédom, s tanitottam az ő osztályában is - nálam akkor csak 6 évvel fiatalabbakat - jártam hozzá u.n. felnőtt tornára is...

Annyi energia volt benne! s mindezt át is tudta adni.

Nagy strandoló volt, ott is gyakran találkozhattunk, a Maros-parti strandon. Ő mindig csokoládébarnán - kora nyártól késő őszig, de talán még télen se kopott le róla a barnaság. A napfény nyoma.

Nem csak a szakja, a testnevelés, érdekelte, hanem szinte minden! És mindenki.

Amig Makón lakott, a gimnázium ill. József Attila utcájában. Ott, abban a kis takaros házban, ahol valaha Juhász Gyula. (Büszke is volt rá, illetve tudatában volt, örült e megtiszteltetésnek.)

A szomorú hir hallatán elbicikliztem -legalább- a házhoz. Láthatóan most senki se lakhat benne. A Juhász Gyula emlékét idéző márványtáblán egy hervadt koszorú kókadozott. A táblán ezt olvasom: "az életünk rövid, de a művészet örökebb, mint a földek és az egek." itt élt 1913-17-ig Juhász Gyula, a magányos, bús, alföldi költő. 

Sutyi néni tovább élt itt, köztünk. Bár róla nem lesz emléktábla. De biztos vagyok benne, hogy minden tanítványa (s sokan vagyunk!) őrzi az emlékét.

S bár a "halálodra magad maradsz" mondást egyre igazabbnak érzem, ugyanakkor hiszem, hogy valójában mégse teljesen...

 

 

aliz2. :: 2009. jún. 28. 11:09 :: 32 komment :: Címkék: nekrolog

FELNŐTTEK A GYEREKEK (2008 )

 2008. jún. 28.

felnőttek a gyerekek

tegnap órákat válogattam, majd szkenneltem régi, magamkészítette,  csoportos fotókat, melyeken lányomék azzal az általánosiskolai osztálytársukkal, barátnőjükkel, kamarazenekari kis társukkal látható, akinek a napokban volt a diplomahangversenye, s pár napon belül fogja magát (s a csellóját) és Kínába költözik, őtőle köszöntek el ma  páran délután egy étteremben,  lányomnak és  régi barátnőjének, akivel most is közösen zenélnek is, a napokban lesz a diplomaátadó ünnepségük, negyedik régi osztálytárs meg már tanitónéni is a szomszédos falu ált. iskolájában... nem rég még ők jártak alsóba... Mára felnőttek... a gyerekek

Ime, pár kép tükrében, az észrevétlen de biztos változás:

a kezdetek:

 

 

szilveszter 2000

 

  

 

 

...és ma

aliz2. :: 2008. jún. 28. 23:25 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotók, lanyom, valtozasok