Nincs vénám!
mondta Jean Marais
kétségbeesetten
dehát már semmije sincs
jutott eszembe
felébredvén
csak emléke
amivel belopózott
álmomba is
egy öregotthon nyugágyába
mosollyal, kézszoritással fogadva
egy régi 15éves rajongó lány
köszöntését, örömét,
arrive from Hungary
dear Ruy Blas
örök visszatérő...
és jut még eszembe
zsibbadt lábam tapogatva
ébredvén
mi is van az én
sérült vénámmal?
Miről megfeledkeztem.
Pedig fáj.
Most már kétszeresen.
Fantomfájdalommal is.
......
(U.i. Bár lenne vénám
mindezt jobban megirni!)
aliz2. :: 2013. jún. 17. 18:02 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése