az utcánkban levő különösen, vizszintesen és hosszan elhajló göcsörtös fát mindig megnézemy
még kislyányom mászott fel rá--
mostanában magányos, de ma benépesült
még táska is lógott egyik ágán és három fiúcska művészi elrendezésben trónolt rajta... beszélgettek
annyira megejtő volt a látvány hogy muszáj volt lefotóznom
jó messziről, a fiúk arcát lomb takarta...
de vérszemet kaptam
közelebb mentem, kijebb, és onnan már jól láthatóan kattinttottam
csakhogy az egyik szemfüles fíú leugrott és sebes léptekkel hozzám jött:
_Mit tetszik csinálni?
-semmi veszélyeset, nem vagytok felismerhetők, az én kislányom is itt játszott annak idején, annyira jól néztetek ki... megmutassam?
nem kell - hagyta rám
itt maradtam a két képpel, de becsületből csak az elsőt teszem fel, amin tényleg nem látszanak a fiúk
(hány jó kép hiúsul meg a frányaszemélyiségjogok miatt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése