évente egyszer, június közepe táján mindig megjelennek... valaha itt éltek, de már inkább csak az őseik, s ők a leszármazottaik, a világ minden tájára szétszóródva, ortodox zsidók, fekete kabátban, kalapban, pajeszosan... egykori rabbijuk Vorhand rabbi járzeitjára jönnek vissza, idezarándokolnak, az őshazába(városba) imádkozni az egykori, s szépen felújított zsinagógájukban péntek este, szombat délelőtt, és kimennek a temetőbe vasárnap a rabbi sírjához, az évfordulón, és ott is imádkoznak... néha - ha szerencsém van - látom egy-kettőjüket a városon is végigmenni, többnyire sietős léptekkel...
ma szerencsém volt... kétszer is...
először egy középkorú, idősödő házaspárt láttam tanakodni a Penny előtti pénzváltó kirakatánál, 4 után pár perccel - de nekik nem volt szerencséjük - mert -mint kiderült- előbb, már 4-kor bezárt a pénzváltó kivételesen... (ahogy kiírták a kirakatra: 14-19-ig, és ma, 17-én is (amúgy 7-kor szokott), pedig az unokáiknak akartak venni egy sportjátékot, 3200Ft-ért, de nincs forintjuk, csak dollárjuk, a boltban pedig csak Ft-ot fogadnak el. És szombat délelőtt, mikor újra nyitnak...?- teszem fel az ostoba kérdést, hiszen a választ tudhattam volna: zsidók vagyunk, és nem nyúlhatunk pénzhez , ha bejön a szombat... Miután feltárom, hogy én is zsidó lennék (csak neológ) - ennek ellenére) nagyon kedvesen és szívélyesen fogadnak, meg is hívnak imádkozni holnap délelőttre a zsinagógába - csak vegyek magamra egy hosszú ujjú valamit, mutat a nő a most -kánikula lévén- csupasz karomra, és kössem be a fejem valamivel.... aztán - elkísérem őket a játékbolthoz, segíteni - ahol meg is oldódik a váltási probléma mégis csak, mert egyik jóismerősük is épp jön oda, a zarándokcsoportból, és nála van már korábban beváltott forint is, igy aztán lesz játéka (valami műanyaglépcsőféleség) az unokáknak. 60 van belőlük! (s 10 gyerekük. Izraelben...)
én megyek tovább, most már a biciklimre ülve, vásárolni, most már -hogy visszafordultam-, a Spar felé, s az úton két kis zsidót is látok még..., két fiatalembert, a makói majdnem üres utcákon.
Egzotikus látványt nyújtanak, de ugyanakkor nagyon is beleilleszkedőt a környezetbe... a makói emberek se bámulják meg őket, csak én fotózok tisztes távolból a biciklimről, fotózom őket, ahogy ők is fotóznak..
makói táj kis zsidókkal... ritka látvány (évente egyszer ismétlődő)
Valamikor itt laktak az őseik az Eötvös utcában főleg, ahova most itt bekanyarodnak mindjárt
ahol a zsinagóga áll, ahol imádkoznak , -egyszer egy évben -,
most nincs is lezárva, máris nyitva vannak az ajtók, és lakat sincs a kapun...
azért nem megyek be. ma este (még) nem. ... megyek még vásárolni a Sparba, visszafelé lefotózom a gyönyörű épületet... aztán még egy virágszálat is a közelében...:
talán majd holnap... én is elmegyek a zsinagógába... imádkozni... de nem hiszem... félek, hogy "idegen lennék" köztük IS....
....
epilógus:
"Volt egyszer, volt egy kis zsidó"... a cím magyarázatául, olvasóimnak, és a "kis zsidóknak" is , akik most itt vannak az "őshazában" és azok emlékére, akik csak "voltak, egyszer"....:
aliz2. ::
2011. jún. 17. 22:26 :: 23
komment
Kategóriák: fotó, zene ::
Címkék: kapcsolatok, kultúra, MAKÓ, zsidóság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése