Ez Juhász
Gyula fája. Több mit 200 éves. Kocsányos tölgy. 1970 óta
'védett"-nek nyilvánitva.
Juhász Gyula, Móra Ferenc vendégeként, ennek árnya alatt szeretett tartózkodni -
lehet olvasni a fa melletti emlékkőbe vésve.
Nem tudom, akkoriban mekkora volt, de mára hatalmasra terebélyesedett.
Eszembe jutott az is, belélegezve az évszázadok emlékét, hogy vajon 100-200 év múlva - elképzelhető-e, hogy lenne-e egy fa, megjelölve egy hasonló felirattal, hogy egy -ma élő költő - szeretett a fa alatt lenni...
Se a költőknek se a fáknak nincs már ilyen kultuszuk...
Sajnos.
Az is meglepő, hogy mi ilyen becsben tartjuk ezt a kettős emléket.
Azaz tulajdonképpen nem is olyan meglepő.
Mi, azaz Makó már ilyen: ápolja a költői hagyományait is és a fákat is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése