BLOGOLOK 2008 ápr 30

 

Holnap lesz egy éve, hogy elkezdtem írni ezt a blogot.

"Nulla dies sine linea" ... majdnem, mert ez a  341. bejegyzésem. (a lehetséges 365-ből)

Nem az elején, de menetközben, s eleinte azért, arra gondoltam, hogy kerek egy esztendeig írom.

Azaz... máig?!

Nem ígéret volt, attól mi mindig is óvakodunk, mert ha már ígérünk, akkor nem szabad nem betartani.

Inkább csak indok volt arra, miért is írom tovább... teljen le egy év, aztán úgyis (naptári) ismétlődések lehetnének...

De most nem tudom, mit tegyek, mit ne...

Azt hiszem, képtelen lennék abbahagyni. Cserbenhagyni. Megszerettem ezt a mindennapos jegyzetet. Hiányozna.

Bár azóta több blogom is lett, de ez maradt igazán rendszeres.

Azaz nem régiben elkezdtem bemásolni a gyerekkori naplómat... Naponta bemásolok egy 50 év előtti napot.

Érdekes módon, többeket érdekel. Biztos a régiség kuriózuma miatt, meg a mával való szembesítés...(?)

tegnap még kis blogbejegyzés is lett belőle(m); ime:

 

Akkor és most

Találtam egy nagyon érdekes blogot. Alíz írja, és az 1957-es naplójából másol be részleteket, néhol a mostani gondolataival kiegészítve. Remélem nem haragszik meg a reklámért.

Jó lenne, ha sokáig írná még, mert engem teljesen magával ragadott.

Az 1957-es blog 2008-as naplósítása. Vagy fordítva? :-) "

................

Csak a kép nem "stimmel". De én ezt a spirálos formát az itteni webnaplómra épp e régi spirálfüzet-naplóm képmásaként választottam.....  Nem hagyhatom abba... 

A másikat se.... ha már ezt mondják: jó lenne, ha sokáig írnám még... 

Hááát.... "míg  az égi és ninivei hatalmak engedik..."

Csak azért óvatosan, mert  ma ilyen szemrehányó kommentet is kaptam:

"Kedves Aliz!
  Ki fogja megvacsoráztatni a gyerekeket és fürdetni és lefektetni, amíg én a naplókat olvasom?"

aliz2. :: 2008. ápr. 30. 23:29 :: 11 komment :: Címkék: blog, blogíras, jelen, kommentek, mult, naplo

nincs kinek!

 

holnap május 1 és vasárnap, azaz május első vasűrnapja:anyák napja

A Sparban (húsvét után, azt felváltva) több polcnyi ilyen-olyan árú halmozódik az Anyák köszöntésére... nézegetem, és csak "menet közben" jut eszembe, annál megrázóbban, hogy nekem nincs kinek vennem....s jaj, már 33 éve!!!! Jaj, nekem...

HÁT 2013 ápr 29

 

hát... nem volt valami jó napom. pedig nagy része a rég óta vágyott Szegeden telt el...

már rosszul kezdődött, amikor a korai ebédelésem után, az utcai teraszról (ami most nem volt valami nyugalmas, egy közeli épitkezgetés miatt- a lépcsőn felügyeskedve, az ajtóban, a tálcáról leröpült a teás üvegem és darabokra tört a kövezeten... Mondták is, hogy ma már ne csináljak semmit, ha már ilyen rossz napom van - mint mondtam. Dehát még annyira az eleje volt... És fogtam magam, bementem a busszal Szegedre, ahol már vagy egy éve nem voltam, csak átutazóban. Hát most a nosztalgiámmal jól szembenézett a valóság...

 

a REÖK ben nem tudtam megnézni a MIRO kiállitást, csak az én hibám volt, hiszen tudhattam volna, hogy hétfő - múzeumi szünnap...

 

de a többi csalódás nem rajtam múlt...

 

semmit nem talátlam meg, ami miatt érdemes volt régebben bejönni...

 az áruház földszintjén a papirosztályt, a Kárászon a Gulácsi Galériát, egy kis szegedi könyvesboltot se (se a Bálint Sándort, de a Sik Sándort), se a fényképezőgépjavitót,

 

a Kárászon majdnem nekem jött egy suhanc, akinek a "budapesti egyetemistá"nak mondott (lóditott) barátja már másodszor szólitott le, hogy valami illatot próbáltasson ki velem, az Acapellában a mögöttem levő asztalnál levő hangos társaságból a mögöttem ülő, csak úgy, hanyagul majdnem ráterpeszkedett és hátraesett az asztalomra... (amúgy németek voltak)

 

ráadásul megint megkörnyékezett a forgószédülésem..

 

azért még elmentem a közeli DÉMÁSZ épületbe, nemrég még ott volt ismerősünk fotókiállitása (de már lekéstem azt. úgy teik az idő...),egy csupa hátból álló modern kiállitást néztem meg, s hát meg kellett állapitanom, hogy a sok hát közt egyetlen egy volt igazán szép és élménykeltő, a kiállitó udvar állandó szobra....

 

 

hát nem csak a művek közt, az egész városra vonatkozóan tűnt úgy, hogy "a régi jobb volt"....

aliz2. :: 2013. ápr. 29. 9:49 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: kiállitás, Szeged

Jól?

 

Milyen az idő? - kérdi a postai ablakocska mögött a postáskisasszony

Jó, csak kicsit fúj a szél - mondom

Jó....? -nem hallom a végét

Csak a szél fúj...ismétlem 

Jól van? Maga!

Ja, én?!- riadok fel...Hát én sose vagyok (igazán) jól. somolygok

De most olyan sápadt!

Lehet, hogy a szobalevegő teszi..ritkán jövök ki, szinte jó, ha ürügy van rá, pl most a csekk

Aggódva néz rám:

Vigyázzon magára - mondja elmenőmben...

(Jó, hogy igy "vigyáznak" rám...)

NEMZEDÉKEK NAPJA 2012 ÁPR 29

 

ma van..., olvasom itt:

http://csaladhalo.hu/node/7700/

"Az Európai Unió a 2012-es évet az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás évének nyilvánította

április 29-én a generációk közötti szolidaritás és együttműködés első európai napja, vagy más néven Nemzedékek Napja. Ezen a napon családpolitikai szempontból megközelítve az aktív idősödés témakörét a nemzedékek közötti párbeszéd kerül fókuszba. Ez azért fontos kérdés, mivel a családi kötelékek sokat segíthetnek abban, hogy a gyermekes családok össze tudják egyeztetni a karriert a gyermekneveléssel, és az idősek számára is a családon belüli gondoskodást teszi lehetővé. Az ilyen családokban a nagyszülők tudnak az unokák mellett segíteni és a fiatalok tudják támogatni az idősebb generációkat."

 986.június....még 3 generáció , a régi házunk udvarán... (lányom nagyanyja gyöngysorát tanulmányozza épp, mi hosszú gyalog(!) sétából értünk haza...)

aliz2. :: 2012. ápr. 29. 0:01 :: 3 komment :: Címkék: anyu, kapcsolatok, lányom, múlt

A REMÉNY NAPJA 2011 ÁPR 29

 

elhatároztam, hogy én ugyan nem fogok irni a mai nap (sőt az évszázad) nagynak tartott eseményéről: a királyi esküvőről. Mert úgyis ezzel lesz tele minden...

már elő is készitettem erre a napra egy kedvenc minapi fotóm:  zöld lombok, de gyengéd alkonyi napfénnyel megvilágitva, mintegy a Remény megjelenitőjeként...

aztán úgy adódott, hogy le nem tudtam venni a szemem a tévében az esküvő közvetitéséről, közben - épp levelet irva lányomnak - aki ez idő alatt a rádióban dolgozott, a holnapi irodalmi újságon) - , azon kaptam magam , hogy tudósítást irok az esküvőről - a látottakról-hallottakról, sőt a végére odáig vetemedtem, hogy - meglátva a rengeteg ottani, helyszini fotóst hatalmas masináikkal,- én is elővettem a gépem, és jobb hiján a képernyőről elkezdtem fotózni , a tévéközvetitést:

sőt este, az összefoglalót már úgy is néztem (újra) végig.Őrület.

Valaki azt mondta, hogy az esküvő a remény, napja a remény napja. Tehát akkor ugyanarról beszélünk(?)a (zöld) reményről, és tény, hogy az esküvők mindig érdeklik az embereket. (Magam is tapasztaltam, hogy a statisztika szerint a  legolvasottabbak a blogomban is a lányom esküvőiről szóló (fotós)beszámolók ... , megközelitik az 5000-t is.) Ezt viszont milliárdok nézték!:

van rá sokféle magyarázat. de azért valahol mégis kicsit érthetetlen...(?)

aliz2. :: 2011. ápr. 29. 21:34 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: fotó :: Címkék: esemeny, fotok, tevemusor

hála

hálás vagyok én

minden percért

mi élettel megtelik

a tavaszi lágy napsütésért

egy jó esspressóért

egy teraszért

mindenért

igen, az életért

(míg van belőle

épp elég)

KÓSZA GONDOLAT 2010 ÁPR 29

 

ne tesssék semmiféle -téves és elhamarkodott- következtetést levonni, de csak úgy - hajnali fejfájós felébredés utáni számitógép előtti ültömben visszaalvásból féligéberen, féligkábán-  ez jutott eszembe:

nem is nagyon kellenek semmiféle segédeszközök ahhoz, hogy az ember öngyilkosságot kövessen el maga

ellen....

hát ezért is hajlok én mindinkább affelé a tudatos gondolat felé, hogy megöregedni, azaz megőrizni tudni az életet - igen is érdem is! (nem csak -kellemetlen- állapot.) Vagy ha úgy tetszik: életmentés!

aliz2. :: 2010. ápr. 29. 23:35 :: még nincsenek kommentek

határok2,

 hol a határ

a bátorság és a tolakodó , szemtelen impertinencia közt?

EGY JÓ BESZÉLGETÉS 2008 ÁPR 29

 

pontosan ez volt:  egy jó beszélgetés Parti NAGY Lajossal, az (eddigi) életműről, 

a Grand Caféban, lányom "beszélgetett" vele, de nem ezért mondom, 

hogy igazán nagyszerű este volt, bár ő is nagyban hozzájárult. 

Igazán izgalmas kérdések és válaszok hangzottak el.

"Parti Nagy Lajossal Turi Tímea beszélget 2008. április 29. 19 óra:

Parti Nagy Lajos (1953): költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus Művei: Angyalstop (versek, 1982), Csuklógyakorlat (versek, 1986),  Szódalovaglás (versek, 1990),  Se dobok, se trombiták (tárcanovellák, 1993), Esti kréta (válogatott versek, 1995),  Ibusár - Mauzóleum (színművek, 1996), A test angyala (kisregény, 1997),  A hullámzó Balaton (novellák, 1999), Hősöm tere (regény, 2000), Fényrajzok (2001),  Grafitnesz (versek, 2003), A fagyott kutya lába )novellák, 2006) Díjai: Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1996), Magyar Irodalmi Díj (2004),  A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005),  Kossuth-díj (2007),  Szép Ernő-jutalom (2007), Prima Primissima díj (2007) Turi Tímea (1984): BTK magyar irodalom szakos egyetemi hallgató, író, újságíró Az 5. Egyetemi Tavasz rendezvénye"

Parti Nagynak egyáltalán nem volt ilyen szigorú tekintete, mint a fent beapplikált Grand Café plakáton. Sőt, egyre mosolygósabb, kedvesebb, amúgy is - az írásaira- is az empátia a legjellemzőbb... Meg az "egyszerre sírni-nevetni" igény (ami nálam is, mint olvasónál sőt színházi nézőnél is abszolút megvan ) beigazolódott, illusztrálódott, mikor a beszélgetés végén felolvasott egy -lányom által kiválasztott -írást. (Gratis Doloris) Egyszerre nevettem és potyogtak a könnyeim. De így lehettünk ezzel mindannyian, a vastapsból ítélve.

Hiába hangzott el a beszélgetés közben az a pesszimista kijelentés, hogy irodalomnak - manapság- nem lehet (vagy legalábbis P.N.L. szerint: "nehezen képzelhető el", hogy hatása legyen.

Hatott!

(Egy-két érdekesség még:

hogy az író azért (is) ír, hogy kiderüljön a végére,  megtudja, hogy miért is írta...

hogy nincs végérvényesen lezárt szöveg...

hogy sajnos nagyon lassan változnak "belül" az emberek ... (ettől maradt aktuális P.N. L. 2009-es jóslatával ellentétben még mindig pl. E.P. 1993-as tárcái)

hogy milyen nagy, meghatározó hatással lehet egy íróra egy másik (Mészöly: Anyasirató!- elolvasni!)- (s lám itt egy ellentmondás fölfejtése: mégiscsak hatással lehet az irodalom, legalább is  a művelőire...) "az írástudókra")....

hogy az irodalom mégis csak "nyelvből" van alapjáraton, tehát ez lehet a legfontosabb benne...

hogy érezhetünk nosztalgiát  régi korok (szövegei) iránt (is), amikor még minden megnevezhetőnek tűnt....

hogy bele lehet unni saját "rontott" szövegekbe is..., meg olykor unni, ami csinálunk,..., olyankor persze ki kell kísérletezni valami mást, menet közben... (egy új regény születése?...), ahol eldőlhet, milyen nyelvek vannak még számára...

hogy kikerülhetetlen a dilettáns-ság, hajszálnyi nűanszok vannak, pl. a giccs és a szép közt (példa Kosztolányi Szeptemberi áhítata) (l."garázsba-darázsba"...), de hogy csakis a kontextustól függ minden

és hogy nem lehet "csak komoly" vagy "csak vicces"  szövegeket írni... (lásd. fent is: egyszerre sírni-nevetni.... ezt tettük. Ezt tesszük. Így élünk...

aliz2. :: 2008. ápr. 29. 23:55 :: 1 komment :: Címkék: grand, irodalom, lanyom

BÖRTÖNÉBŐL SZABADUL... 2012 ÁPR 28

 

sas lelkem...." - nekem is

ha Makó utcáit járom,

amikor igy süt a Nap, ilyen nyáriasan, tavasszal, s már nem is lehet bent maradni!

Ilyentájt, mikor még a régi házunkban laktunk, szinte ki is költöztem az udvarra (akárcsak anyám) (lányom hiába csalogattam ki, ahogy meg is irta a Költözés első lapjain), és most is kintvagyok... hiszen az egész város olyan, mintha  kert (a kertünk) lenne... ott érzem jól magam, a szabadban, virágok közt...(épp most hallottam egy filmben: "minden virág egy hid a föld és a menny között"), ma az orgonaillat vezette útjaim, igen, a város utcáin, de ugyanaz az illat, mint az otthoni - nagyanyám által ültetett - egykori, 20 orgonabokoré)

... ami nyomán úgy bomlik ki a gyerekkorom, mint Proustnak a madlentől...

ebéd előtt (amit már a szabadban, a teraszon fejeztem be  lekanyarodtam a kis mellékutcába, egy kerités mögül kikandikáló  orgonákat lefotózni

- s utána - kész őrület- az orromhoz közelitettem a fényképezőgépet, a keresőben már rögzitett orgonákkal, persze úgy (a gépnek) nem volt illata, (micsoda hiányossága is ez a fotónak azaz a virtuális valóságnak - dehogy is pótolhatja az igazit, legfeljebb felidézheti)

 de tele van a város orgonavirággal, és még délután is -a boltba - nem  a legrövidebb, egyenes uton mentem, hanem az orgonákjelzette illatáradat labirintusában..

egy kis -ugyancsak hazai, gyerekkori emlékeket idéző - japánbirs és irisz  között...

 

aliz2. :: 2012. ápr. 28. 0:43 :: 4 komment :: Címkék: emlékezés, fotók, irodalom, MAKÓ, tavasz, természet

NAGYANYÁM MÉG HAJDANÁN 2010 ÁPR 28

 

a régi nagy családi fotóalbumból kiesett egy kép a napokban. A padlóra. Nagyanyám portréja. Rögtön az első oldalról...

ma pakolás közben a számítógép tetején bukkantam rá.

mielőtt visszatettem volna az albumba, a kilazult fotósarkok közé - nehogy elkallódjon!- gondoltam beszkennelem

s mivel talán  nincsenek véletlenek, nem olyan véletlenül hivta fel a figyelmemet a kipotyogással, fel is teszem ide, talán ezt "akarta"

nagyanyám Bárány Mariska, hajdanán:

természetesen itt még nem nagymama...

(és én már 1 évvel öregebb vagyok annál, mint ahány évesen ő elment..., és annak is már több mint 60 éve...)

aliz2. :: 2010. ápr. 28. 23:54 :: 5 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: epizód, foto, kapcsolatok, rokonok

SPÓROLÁS 2008 ÁPR 28

 

Nem, nem, nem csinálom tovább!

majd valahogy, máshogy, legfeljebb...

Ma elegem lett a spórolási manírjaimból

nem csinálom tovább

Emlékszem, (emlékszünk), mikor  4-5 éves korában lányom egyszer  elrikkantotta magát a bolti pénztár előtti sorállásunk csendjében (miután megunta, hogy jónéhány kérését elhárítottam azzal, hogy "nem lehet, sokba kerül!") -Mikor lesz már vége ennek a drágaságnak?! Lepisszegtem, de válaszolni nem tudtam. Most se tudnék... Persze voltak kis ingadozó javulások, az "árszínvonal emelkedésében" (micsoda raffinált, becsapós kifejezés ez is - legalábbis eufemizmus a durva inflációra, (ami akkoriban 20% fölött is volt, bár  igaz,  ami igaz  a "drágaság" szó is túl pozitív...)  Szóval... megint nézem az árakat, nagyon. (Azt mondják, de tapasztalom is, hogy legalább 10%-kal emelkednek az élemiszerárak, megint, méghozzá nem is csak nálunk.) És azon kaptam magam egy ideje, hogy az önkiszolgáló és egyre szaporodó szupermarketekben úgy vásárolok, hogy szinte már csak az akciós kiemelt jelölésű árakat-árúkat nézem, persze azokból is csak azt veszem, amire szükség is van épp - meg eleve próbálom megjegyezni, hogy hol mit érdemesebb venni, hol, mi olcsóbb... Mit mondjak! Nem kevés időm megy el ezzel a  "Gazdálkodj okosan" játékkal. Pedig tudvalevő az "idő is pénz" - és talán arra kellene már leginkább vigyáznom....

A mai nap viszont olyasmi történt, ami majdnem rilkei fordulatot hozott ("változtasd meg.... ha nem is éltedet, de ezt a lehetetlen számítgatást" )- Már beraktam, a mosógépbe fehér cuccokat, mikor látom, nincs otthon csak - színes ruhához való - Color mosópor... Mosáshoz - a ruhákat, meg a gépet is kímélendő - elég finom mosószert használok Ariel-t (esetlegPersilt) szoktam venni, ami éppen nem a legolcsóbb szer, s  vagy a Rossmannban, vagy a DM-ben szerzem be, (vö:"cipőt a cipőboltból" azaz szakboltból) most viszont mindkét helyen 15%-os kuponokat osztogattak vásárláskor a következő alkalomra, volt is nekem mindkét helyről, több is, úgy emlékeztem  a Rossmannos kupont a táskámban lévő noteszembe raktam , látom is, ott piroslik a noteszlapok közül kikandikáló széle, jobb lenne a DM... talán, de nem emlékszem, már  hova is raktam a DM-es kupont, inkább megyek a Rossmann-ba, az tovább is van nyitva. Ott gyorsan fel is nyalábolom az Arielt , felmehetett az ára, ennyi még sose volt. Megyek a pénztároshoz, automatikusan kiveszem a noteszemből a pirosló összehajtogatott kupont, s kérdem, lehet-e még felhasználni?

Kedvesen mosolyogva mondja : 

-Persze lehet, de azt, ami a kezemben van, csak a DM-ben!

Szétnyitom a kupont , s látom, valóban, összekevertem, ez tényleg a DM-be szól-pironkodok. De készségesen mondja a pénztároskisasszony, még át tudok menni vele a szomszédos DM-be, van még annyi idő - mit is tehetnék, 15% is pénz, visszarakom az árút, ha még ő is mondja, s már üres kosárral mondom kifelé menet, szabadkozva, hogy ha ott nem kapok, majd visszajövök....Nos: A DM-ben kb 15%-kal drágább az Ariel, mint a Rossmannban volt! Tehát ugyanannyit fizetnék a kedvezményt jelentő kuponommal itt, mint ott anélkül! Nem veszek semmit. Azért se! Kifordulok a boltból. Meg magamból! A DM-be se megyek vissza. Elegem van!

Haza megyek , kimosom Colorral a fehér cuccokat.

És elhatározom, hogy holnaptól nem... (lásd fent)

különben holnap a postán egy csomó u.n. közüzemi számlát fogok befizetni - arra nincs se kupon, se akció...  még "szerencse" ! (?)

aliz2. :: 2008. ápr. 28. 20:08 :: 2 komment :: Címkék: bosszusag, hetkoznapok