Sonkodi Rita képei

 most vettem észre, hogy valahogy lemaradt a tényleges beszámolóm Sonkodi Rita kiállitásáról

(bár szót ejtettem az azt megelőző hely-problémákról, meg a követő kerti parti kávézásáról, de a lényeg kimaradt)

pedig én dehogy is hagytam ki, a képeket/

rengetegen voltunk, igy felosontam már a beszélgetés után, a partizás közepette a galériába és ott teljesen egyedül a képekkel elmélkedhettem... rajtuk..

----

a beszélgetés szerintem nem volt fenomenális,a mostani állandó művésztelepi  művészettörténészük nyomában se jár a korábbinak (Feledy Balázsnak)

kérdései nem voltak lényegre tapintóak, br S Rita szerencsére önállóan és szabadon is beszélt...s ha hétköznapi dolgokat is, figyelmere méltóan

de pl megtanultam ezt a szakmai kifejezést, hogy lavirozott tussal készültek a rajzok, s bár nem fejtette ki, mi is az, később M Margitkától rákérdeztem...s már tudom

izgat ez a mód, ha nem is lehet javitani (sőt) bár R-nak olyan biztos keze van, hogy nincs is rá szüksége (emlékszem még mikor a rajztáborában belerajzolt a rajzaimba, minden babért elvéve tőlem, másodpercek alatt)

a  képek témája a vég, a halál, ami viszont számára egyáltalán nem borzongató, az élet részeként

édesanyja emlékére készitette a képeket, mintegy gyónáskánt, vallomásként - terápiaként

a képek alatti irodalami szövegek, idézetek örzik gyerekkori irodalomrajongó szokását, mikor a feje fölött a falat tele rakta ilyen "üzenetekkel"  - én járuléknak érzem, ami inkább leszükit..a képei sokkal gazdagabbak s szabadabb utat engednek a nézői fantáziának, asszociációknak

megemliti Polcz Alaint a hospice mozgalommal kapcsolatban is,  s egyáltalán példaképeként (Szabó Magda mellett - lám, nekem ilyenjeim sincsenek) S Ritának mindennek és mindenkinek helye van...

ja, és hogy az arcoknak miért nincs, nekem se tűnt fel. mert itt és most nem ez a lényeg (s igy bárki is lehet az üres helyükön!)

(jut eszembe Rigó Béla egyetemi verséből Hova tetted az emberi arcot...S Rita képei most megválaszolnák)

ja, és szép ahogy szeretettel beszél édesapjáról (az én gimnáziumi iskolatársamról), Makóról, második vagy első? otthonáról, ahol a hétvégeket töltötte, imádott nagyszüleinél a hires , közkedvelt Sonkodi orvosházaspárnál (nagyanyja  anyu reumatológusa volt)), magáról a levéltárról, családias milliőjéről... a bordó faláról, (mi klappol képei feketéjéhez, szürkéjéhez) archiv foltóiról...

hogy úgy fest, ahogy él, és úgy él, hogy fest

persze tanit is, és itt találtam egy rokonvonást )végre): koncert, szinház, film, killitások is beleférnek a tanitásába.. mert a kultura egy--- és tág, s azt kell továbbadnunk