honismereti körünk egy elmaradt előadást pótolt , amikor is hires makóiakra emlékeztünk, és Török József egyháztörténészre, papra nem, aki egyébként nekem "csak" Török Jóska...marad örök időkre (míg csak emlékezem)
el is határoztam, hogy opponensként mintegy felolvasom a halálára (óh, jaj) irt nekrológfélémet, amikben kifejtem mindezt a (személyes) mondandót, amivel övezem
vezetőnk igazán "takarosan" alaposan összeszedte a tudományos mondandót róla, utána kiderült, hogy egy társunk ( P J ) be is "szavazta" a makói értéktárba, sőt gondolkodunk róla hogy további emlékekkel örökitsük felejthetetlen alakját: pl egy emléktáblával (valahol) vagy netán mellszoborral a szoborparkba(?)
én örülnék neki
bár tudta a vezetőnk hogy van a tarsolyomba mondandó, nem szólitott fel elmondására, igy hallgattam
Hamzáné könyvismertetését, igazán érdekes gyerekkoráról, már a cím is érdekes: levélapu (jutott eszembe az én levélnagymamám...)
aztán havi programokról beszéltünk, ki tud még. javasolni
én kikotyogtam a szept 27-i egyetemi néprajzi konferenciát, amin "fellépek", de nem árultam el többet, mondtam, ha már Török Jóskáról nem tehettem, mondtam sértődötten, de tehettem... ezúttal, el is mondtam, többet is mint a leirtak:
https://aliz-napok.blogspot.com/2020/01/meghalt-torok-joska_24.html
megnyugodtam, nyugodjon ő is békében - ahogy mondani szokták, de még igazán élhetne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése