jövök hazafelé a Fátyolnapról, fél sötétben, a Bérpalota előtti bicikliúton, tolva biciklim
előttem, a bicikliút mellett ugyancsak tolja biciklijét szemben velem, de kikerülve, egy fiatal nő, gyereküléssel, csak homályosan látom, de rám mosolyogva mondja
Itt a mu Juli nénink!
Á, - én azaz Juli néni - most ismerem meg kedves ismerősömet (akinek a kisfia kitalálta pár hónapja hogy juli néni vagyok...
ott ül hátul a gyerekülésen, és most is mosolyog, sőt integet is nem akárhogyan hadonászva
mindig levesz a lábamról - ő is megismert
de milyen nagyfiús frizurája lett időközben. hátra, felfelé fésült, ami most szabadon hagyja a homlokát
(unokám csak alig egy éve váltott igy/)
kérdem megy már bölcsibe: hogy ilyen nagy fiu
de nem. mondja, anyukája, mehetne, de inkább nem viszi, sokat foglalkozik vele otthon ő
hát látszik is, de azt hoszem vele születetten kedves egy gyerek! (vagy kedves anyukájától is örökölhette....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése