ülök a menzán, későn jöttem viszonylag,
s már nemigen volt választék, csilisbabfőzelékkel birkózom-próbálkozom, nagy szünetekkel... azért nem akarom visszavinni az ételt
de hirtelen mellettem terem teljes mosogatós vértezetben (kék nylon sapka, kötény, kesztyű .elég ijesztőn sci.fi - egy nő (eddig még nem láttam) és azt mondja elnézést és már nyúl is a tányéromhoz, feleslegessé téve a kérdést, elvihetem-e...
Nem, nem viheti el - állitom le félúton. Majd én visszaviszem s persze egy falatot se fogok már enni belőle
Vissza is viszem tálcán a maradékot, azt azért közlöm, hogy még csak negyed kettő van, s a hivatalos zárás meg fél kettőkor!
erre ő, autentikusan azt mondja ott hagyta volna...de hát ott is hagyta (hagyattam vele), nem is ez a probléma, de addig nem jut el.
Hét vége van, péntek, menni kéne...haza, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése