anyám emlékére:
merthogy olyan elárvultan érzem magam mostanában, mint "gyerek" - igen 67 évesen - merthogy már több mint 20 éve én nem vagyok, nem lehetek anyám gyereke, én nem köszönthetem fel anyámat anyák napján, valóságosan. És emiatt szomorú vagyok. De lehet, hogy magamat sajnálom? mert csonkítva érzem magam: árvának, pontosabban elárvultnak, és ettől összezsugorítottnak. Joyce (apám egyik kedvenc írója) egy kérdése motoszkál bennem (apám révén, apám hiánya révén, u.n. "fél"árvaságom révén már jóval régebben (de most már teljesen "árva" vagyok - s attól még, hogy az ember felnőtt sőt "öreg", érezheti magát árvának!) Joyce -tól ezt jegyeztem meg (az Ulyssesből): "Ha az apa, akinek nincs fia, nem apa, lehet a fiú, akinek nincs apja, fiú?" (Ez még Szentkuthy fordítás, és bár itt a polcomon mellete az eredeti angol is - kanadai unokanővérem ajándékaként - de nem tudom most kikeresni az eredetit - valószinű angolul egyértelműbb a megfogalmazás, mert a fiú és valakinek a fia nem ugyanaz a szó (boy ill. son, és mindez rám vonatkoztatva: girl ill. daughter, vagy akár németül tochter, oroszul docs, csak magyarul nincs megkülönböztetés. Mikor a nagybátyám a lányaként mutatott be, mikor külföldön nála nyaraltam: "my tochter" vagy "..daughter" - kicsit furcsállottam, de mondta is , hogy (apám, azaz elhúnyt bátyja helyett) annak tekint - nem zavart (neki is jó érzés lehetett, talán a Joyce idézet első felével igazolhatóan is, hiszen neki nem volt gyereke, így apa sem lehetett) - és valaminek nemlenni: csonkaság, valamit elvesziteni csonkulás. Én már valakinek a lánya, ("daughter" )többszörösen (így akár 3szorosan is) nem lehetek....
DE: lehetek, vagyok anya! mother, mutter, maty!!! És ez a legfontosabb. És volt 4 év , amikor egyszerre anyám gyereke és gyerekem anyja! És a gyerekem immár felnőttként, és remélhetően majd nem soká - ha eljön az ideje - maga is anya - és "az élet igy zeng" - (Kisbabából gyerek / gyerekből kamasz / kamaszból felnőtt / felnőttből öreg / öregnek unokája / és így folytatódik / és az élet így zeng) ahogy bölcs kisóvodásként már megmondta... most, a reggel küldött elektronikus rajzos-mozgó-zenés képeslapja kiséretében a "lyányom" az "anyuka-napi" jókivánságai mellé azt is kéri, hogy legyek vidám, és nem is tudtam mosoly nélkül nézni az üdvözletét! és akkor nem szomorkodok. Köszönöm. Hogy anya lehetek! (és majd azt is, ha nagyanya...)
Mint ahogy anyám is örült a nagymamaságának. Az unokájának. És ha az unokáját látta-hallotta, ha csak gondolt rá, mindig mosolygott. És a mosolyát hagyta végső üzenetül is. Hát ezt kell továbbvinnünk is... anyák napján is.
és tulajdonképpen mindig is a gyereke maradok, és ő az anyám. És a gyerekem nagyanyja.
Valahol...:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése