Akárhányszor!

 Sok törés volt az életemben. Annyira, hogy ezek alapján külön korszakokról beszélhetnék...

De egy biztos: ez a régi -régi versem előre látva is igazat mondott:

Akárhányszor eltipornak

mindig fölemel

a földből kinövő

életáhitat

És látni tanitom újra

Megvakított álmaimat

és hiába modta egy fontoskodó itász rá, fitymálóan, hogy 

az álmok nem vakulhatnak meg,

és nem is lehet őket látni tanitani

dehogyuisnem!

Én tudom vannak vakká tett álmaink, és igen is újra láthatnak, ha megtanitjuk őket rá! Látnni.

Mert az álmok már csak ilyenek. (meg a versek is :)

És én is ilyen vagyok.

Igen, AKÁRHÁNYSZOR!

Még most is.

Újra és újra.

Legvégül is.