rajzkörön egy szakajtót rajzolunk (jobb hiján)
az instruktorrá kinevezett társunk, mögém áll, belejavit. árnyaljak,. háritom, túdom, túdom...
egyik társnő, versbe csap:
egyszer a szarkához gilice betoppant... túdom, túdom
mondd végig... majd elmondom, miért
Egyszer a szarkához
Gilice betoppan:
"Taníts, hogy kell fészket rakni,
Te tudod legjobban."
"Szívesen, húgocskám!"
Dolgozik már rajta.
"Csak így, csak úgy, csak, csak, csak!"
Mindegyre azt hajtja.
Szótlanul ott ülni
Gilice is restell.
Búgó hangján: "Túdom, túdom,"
Beszélgetni kezd el.
"Hát csináld, ha tudod!"
Szarka mond haraggal,
Félbe-szerbe hagyja dolgát,
S elröpül azonnal.
Szarkáéhoz képest,
Fészke gilicének
Ezért maradt csak egy darab -
Eddig tart az ének.
mert ez a túdom, túdom régi nóta
én mondtam nénikémnek gyakran, mire ez volt a válasza
szerintem untam , amit mondott
akárcsak unokám már mondta nekem, ő is un...
---
pedig akkor darabban maradnak a dolgok
mint az én rajzaim is általában, vázlatosak, kidolgozatlanok, csak skiccek...
---a szemelvényről gondoltam, hogy régi lehet,m
ha a nagynénikém tudta...
hát igen. GYulai Pálé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése