2021. október 23., szombat

LÉTÖSSZEGZŐK 2011

 

Várható volt, hogy miután annyira közelkerültek hozzám újra a versek (vagy én közel hozzájuk, de mindegy is), hogy előbb-utóbb én is elkövetek egyet (vagy többet is majd?) ---úgy látszik ez az alapszabály, hogy fiatalon, meg hajlottabb korukban újra (gyakran prózai munkásság után) művelik a lirát a költők-írók, általában - nem "igazi" irók esetében is- érvényes... Életünk menetének s reflektálásának igénye, üteme szinte azonos....

Az Acapellában elővettem egy tollat és jobb hiján egy bevételi pénztárbizonylatot, a legutóbbi mobiltelefonbefizetésemről, annak az üres hátlapjára firkantottam a már egy ideje bennem motoszkáló benyomásaimat, életem e mostani, eddigiektől - úgy tűnik - elkülönithető szakaszától, ami épp abban különül el, hogy mintegy visszaidézi az elmúltakat is, valamiféle szintézisbe kezdve összerántani:



MINT EGY FINÁLÉ

mint egy finálé

jönnek vissza a régiek

a tanítványok, barátok,

osztálytársak, játszótársak

és a holtak is

s mind mosolyognak

Mintha visszafele pörögne a film

Mintha Karinthy filmje

Mindjárt felsírok újszülöttként

Jaj, miért is jöttem

oly keservesen

annyira nem akaródzva

erre a kutyavilágra

Mintha tudtam volna...

Pedig annyira szép is

lehetne.

Lehetett volna!

....

csak az a baj, hogy erre a fináléra nincs már "vissza"... (meg hát ki is tapsolná vissza?)

majd a gyerekeink emlékezhetnek ránk,  ahogy telnek az ő éveik is, s majd az ő gyerekeik...

De csak hány generációig vajon, visszafelé?

----- jut eszembe egy 20 évesen irt versem, ahol éppen hogy azt irom, hogy "finálé nincsen"... bár más értelemben, éppenhogy nemannyira az egyéni élet szempontjából tekintve a "létet" (ott tényleg nincs finálé... csak szüntelen szinváltozás - ... taps viszont van, de ugyan kinek a kezében? , brrr.... hiába, 20 éves korom pesszimizmusát nem tudom (bár nem is akarom)túllépni, bár lehet hogy csak átmeneti volt, mert "dekadens hangulatban" volt a főcime ennek meg még néhány másik -haláltól félő, életféltő - irománynak:

(ÉLET?)

Örökkétartó előadás

A szereplők változnak letűnnek

A Halál tapsol - Finálé nincsen

Csupán szüntelen színváltozás




4 megjegyzés:

  1. Valamerre menjen az a film, akár előre, akár hátra, mint Karinthynál. Ha nem lenne miről írni verset vagy prózát, a semmiből kíváncsiskodnánk az élet felé?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha hàtra megy. Az eléggé véges.nem? Ja.előre is... eltekintve a transzendenciatól ..de irni mindenről lehet.a semmiről is! L. Esti Kornélt!

      Törlés
    2. Jaj, Aliz, úgy látszik, butaságot írtam. Nem kellene feszegetnem az örökkévalóság titkait.

      Törlés
    3. senkinek... de mindig azt tesszük. Azért vagyunk (véges) emberek!!!(?)

      Törlés