tegnap Pesten voltam, a PIM-ben (Petőfi Irodalmi Múzeum); a Szépírók Társaságának szokásos őszi fesztiválján, aminek az idei beszédes témája-címe: Nők a férfi (b)irodalomban - volt. A meghívót azért kaptam, mert én is szerzője voltam annak a még tavaly megjelent női antológiának (Sós kávé), ami (zsidó) női történeteket tartalmaz, s ami a fesztivál egyik programja volt. Az én történetem is ("Egy hasznavehetetlen gyerek a lágerban") először a "Esztertáska" -"elmeséletlen történetei" közt: itt jelent meg, (később fel is olvastam a Bálint házban). (Eredetileg nagylevin (Vári György irodalomtörténész) inspirációjára írtam, egy bloghoz írt kommentből kiindulva - most végre egy dedikált példánnyal meg tudtam köszönni, személyesen is neki...) azóta, már megírtam a történet folytatását is, amire meg épp az a Radics Viktória is késztetett, az Új Könyvpiacba írt kritikájával (aki most, itt a PIMben is bevezetője volt a könyv bemutatásának, (és egyik szervezője az egész fesztiválnak.) (A kritikájában ugyanis épp ezt emelte ki, hogy:
" háború végével nem értek véget a megpróbáltatások; sokaknál soha nem értek véget. Gonda Júlia az édesanyjával másfél-két és fél évesen szenvedte meg a táborokat. Miután hazakerültek, az édesanya nemegyszer ejtette ki azt a mondatot, mely a Sorstalanságot idézi emlékezetünkbe: „A lágerban jobb volt.” Gonda Júlia értelmezését én duplán aláhúztam: „Mintha nem lett volna vége a deportálásnak. Mintha újabb és újabb deportálásoknak lettünk volna kitéve folyton, országhatáron, sõt városon, kisebb közösségeken belül. Mert minden elszigetelés, idegennek tekintés, be nem fogadás, kirekesztés – »deportáció«; még ha nem is életre-halálra menõ.” Ismét egy pont, mely lehetõvé teszi számunkra az átélést, az azonosulást, amivel egyszerûen tartozunk... hogy kinek, azt minden olvasó maga dönti el."
(lásd még: http://lineas.freeblog.hu/archives/2007/06/02/konyvhet/ )
aliz2. :: 2008. okt. 27. 20:21 :: 4 komment :: Címkék: irodalom, konyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése