de nem "a rózsák és a nyár", ahogy Vas István gyönyörű versében (Párbeszéd két ismeretlen közt) írja,... de valami olyasmi, legalább is nyomán ez a verssor is megcsapott, megint a Spar biciklitórolójához érve. Jó tágas az a tér, úgy látszik az időjárás, és efféle gondolatok érzékeléséhez is, nemcsak a számtalan biciklihez...
szóval remek idő van megint, kicsit mintha visszafelé léptünk volna, bár a vissza-visszalépések is mindig enyhébbek, illetve egyre közelebb visznek a közelítő télhez - hogy megint egy költőt (most Berzsenyit) idézzem...
Meg arra is gondoltam, igen!, hogy erről fogok majd blogot írni (ime), ha már akkor és ott nem, mert más dolgom volt (bevásárlás, meg technikai eszközök híja- kivéve a fejem és benne vagy hol is? - némi memória)
meg arra is, hogy mi ez a makacs írni- azaz rögziteni, konzerválni akarás bennem - és megéreztem (megint, mert már tudtam, tudjuk - csak nem akarunk gondolni rá, éppen ezáltal se), hogy végül is az elmúlás, a dolgok , de az egész életünk elmúlásának érzete elleni akció! Ami viszont - paradox módon- épp az életünkből vesz el! A természetes folyamatát megállítja - a rögzítés. Nem véletlen, hogy Goethe Faustját, a lelkét (azaz életét) Mephisto ott tudja megkaparintani, ahol rá tudja venni a pillanat marasztalására, nem is a pillanat szépsége talán a lényeg, hanem a megállitás! Mert az élet állandó, folyamatos mozgás. Attól él. Ha megáll, akkor megdermed, halottá lesz... És Faust is elveszett, a szemlélésében.) És az irás is megállítja. Mintha beleállnánk az élet folyamába, örvényt kavarva, félve az elsodrástól, hátrafelé a folyó sodrával, visszafelé nézve, illetve nem is kell visszafelé, mert természetes utunktól már a puszta megállással is lemaradtunk, a múltunkban. S micsoda energia, megállni tudni! Hogy ne sodorjon el a viz, s hogy ne is húzzon le az -önmagunk keltette- örvény.
S mindez betetőzéseként, azt mondom az előbb a lányomnak, egy érdekes gondolatsor jutott eszembe a Spar előtt, elmondjam, vagy inkább majd elolvasod a blogomban, ha már leírtam?..
Arcán volt a döbbent válasz. Elszégyellve magam meséltem gyorsan el. Ezt. "Élőbben", mint itt, így.
Pedig már a beszéd is reprodukció. Reflexió. De az is "élet". Lehet, hogy az írás is!? Mégis!?Egyfajta...
aliz2. :: 2007. okt. 27. 17:28 :: 1 komment :: Címkék: blogiras, elet, GOETHE, idojaras, iras, kolteszet, naploSZERUSEG, vers
. aliz2.:
VálaszTörlés2007. 11. 03. 10:37
Ezt irtam egy, az "öreg" Nádasról szóló bloghoz kommentbe:
"Nádas szép (kör)mondatai a bonyolult világ tökéletes és adekvát megragadásának sikeres ( s ezért több is mint) kisérletei.Nádast olvasva ott az élet a sorokban.Olvasása nem elvesz az életből,inkább hozzáad."
Szóval: van író, aki nem elvesz, hanem hozzáad az élethez. Ez persze az olvasásra vonatkozik. de mi van az ő életével?! Hiszen ő , Gombosszegen csak ír...Bár úgy, mintha élne (és ez nem Garaczilaci)