tele vágyakkal zokog a lelkem
szerető szivre sohase leltem
zokog a lelkem...
megdobbant a szivem, régi emlékekre rezonált, , a könyvtárban a József Attila múzsáihoz irt verseket idéző műsor kezdő mondatára...
és végig hevesen dobogott
hiába Attila örökké ezt tesz velem, ő örök kincs(em)
ó sziv nyugodj....
s most igazán autentikus eldőadásban hallhattuk a verseket, a megzenésitett dalokat, az összekötő szövegeket is (mik Vágó Mártát, Szántó Judit, Kozmucza Flórát idézték)
számomra - mondhatom - szinte minden ismerős volt innen-onnan (leginkább saját József Attila műsoromból)... Jaj, szeressetek ...de újat is adó...
,,,a végtelenbe
zárult a kezdőverssel keretet adva az estnek
köszönjók a két kedves Madachj szinházbeli művésznek.
Talán eltűnök...?
de nem tűnt el!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése