a '28-as Szilágyi György, aki megírta feledhetetlen - és nem csak a 28-asok számára - feledhetetlen Hanyas vagy c. rádiómonológját -
(megszólaltatója, az ugyancsak feledhetetlen Kálmán György már jóval korábban:1989-ben (anyukámmal egy időben)
generációk tűntek, tűnnek itt el
s mi itt matadunk , (maradunk -ot akartam irni, de így, elütve ezt az -r betüt, talán még találóbb is, nem javitom! - matatunk...)
még egy ideig, utánuk nézve, szomorúan, és érezzük, hogy a világ változik, hogy forog a kerék, és még mielőtt végleg elmegyünk, már elmentünk ...
nem szabadna!
aliz2. ::
2010. okt. 26. 10:52 :: 14
komment
Kategóriák: kultúra ::
Címkék: film, irodalom, nekrológ, radio, szineszek
Eddig 14 komment érkezett
VálaszTörlés1. kalozradio (Válasz erre):
2010. 10. 26. 14:48
Matatunk, és maradunk... Ez óriási! Nem lehet véletlen az elírás. Mint ahogyan semmi sem az. Hihetetlen jó a film, az írás és nem utolsó sorban az is, ahogyan Te ezt összekapcsolod jelenünkkel.
2. aliz2. (Válasz erre):
2010. 10. 26. 16:42
@kalozradio:
én is ezt gondolom, pedig már automatikusan kezdtem volna törölni...
amúgy meg hiába más generációk vagyunk 8-asok, 28-asok, 43-asok, és nemtudomhányasként jóval fiatalabbak...
de a generációk jelezte változás (egyformán) állandó.
3. Hanna (Válasz erre):
2010. 10. 26. 18:19
aviva,
Nem szeretem ha szomorusagokrol irsz.(bar errol is kell).
Szeretnem, ha irnal vidamabb, oromteljes dolgokat-hiszen, azok sokkal jobban inspiraljak magat az embert.-biztos vannak ilyen emlekeid.
p.s.:Janikovszky Évarol mikor olvashatunk?
4. aliz2. (Válasz erre):
2010. 10. 26. 19:18
... majd ha hozzá méltó "mosolygós" állapotban leszek, de igyekszem! :)
5. kalozradio (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 10. 26. 20:13
Én meg kifejezetten szeretem, ha szomorú dolgokról szólnak Aliz2 gondolatai, történetei. Megmozdít valamit. Bennem legalábbis mindig ezt teszi.
Egyik festő barátom jut eszembe. Elmesélte, mennyit szenvedett, amikor elvált a feleségétől. Bármennyire is furcsa, de egyik művész kollégái éppen ennek apropóján biztatta, hogy csak szenvedjen, gyötrődjön minél hosszadalmasabban, mert akkor jönnek ki a vászonra igazi értékek. Különös hozzáállás, de talán van benne valami. Tényleg, vajh mi lett volna azzal a "Magányos cédrus"-sal, ha minden olyan happy Csontváry körül?
6. lym (Válasz erre):
2010. 10. 26. 23:19
Írni lehet, hogy valóban szerencsésebb "szomorú" dolgokról (lásd "költőknek hasznos a reménytelen szerelem"), de ez csak az írásnak jobb. Az életnek mindenféleképpen hasznosabb, ha vidámabbat ír(hatÖ az ember, az írásnál meg mégiscsak fontosabb az élet, nem?
7. kalozradio (Válasz erre):
2010. 10. 27. 21:48
@lym:
Hogy fontosabb lenne? Nem. Az élet része az írás. Nem lenne szerencsés, ha a kevésbé vidám pillanatok, gondolatok, történetek nem íródnának ki az írójából, és ezzel arra a téves következtetésre jutna az olvasó, hogy itt csak és kizárólag vidám témákról olvasgathat.
De más baj is történne. Ha benne marad az íróban, akkor kénytelen tovább cipelni terhét. Az pedig rendkívül káros. Ha viszont leírja, annak semmi hatása nem lesz az életre. Attól még nem változik jobba a rossz, édessé a keserű, simogatóvá a fájdalom. Legfeljebb az író életére hat, de arra is csak pozitív módon, hiszen súlyát veszti a teher, amit cipelni kénytelen.
8. aliz2. (Válasz erre):
2010. 10. 27. 22:29
meg kell védenem "lym"-et,ő jobb szereti , ha vidám vagyok:) - erre gondolt, (amikor az "életről" írt,és nem az irás szempontjából) és ez érthető is, és ezért hálás is vagyok neki! :)
abban viszont "kalózrádió"--nak adok igazat, hogy sokszor bizony jól esik "panaszkodni" illetve letenni, mint egy terhet, megfogalmazva a szomorúságom, akár egy sóhaj - az is megkönyebbülés, különösen ha ilyen értő-érző fülekre-szemekre talál:) igen , ha leirja az ember, akkor megosztja a bánatát, akkor minimum feleződik :) úgyhogy ezért is hálás vagyok:)
de jó nekem! :) :) mindenképp.... :)
(úgyhogy mégis csak vidám vagyok!:)
lym (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 10. 27. 22:51
Persze, a szomorúságot nem szabad elhallgatni; de mégiscsak az a legjobb, ha azért ír vidáman az ember, mert tényleg vidám :-)
10. aliz2. (Válasz erre):
2010. 10. 27. 23:24
@lym:
erről van szó :)
csak ez nem mindig rajtunk múlik, vagy nem csak...
vagy mégis csak?
(szerintem nem lehet erőltetni a vidámságot se, mint semmit... bár azt mondják , ha elkezdünk mosolyogni, csak úgy, egy idő után belülről is áthangolódunk a derű felé , a kezdetben még üres forma megteremti a tartalmát...)
egyébként Dürrenmatt szerint a tragédia az igazán optimista műfaj, és nem a komédia! (mert a tragédiában van katarzis, és utána valami tiszta, jó kezdődhet) - D. szerint meg korunk (irta néhány évtizede, de még aktuálisan szerintem)nem kedvez a tragédiairásnak, hanem a komédiáénak, ami valójában, hatásában leverő, pesszimista - szerinte. Szerintem is... Felemelőbb egy tragédia... Node ez irodalom. Az életben meg kerüljük csak a "tragédiákat", és keressük - ha nem is a komédiát - de a vidámságot...
no túlirtam!
Legyünk vidámak!
És talán azok az irások a legjobbak, amik összetettek: amik tudnak-mernek egyszerrre szomorúak és vidámak lenni... mint az élet - mint Shakespeare-nél pl. az irás is.
(meg a "Költözés"! :) (lym!:)
meg Mona Lisa mosolya...
11. palomablanka (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 10. 28. 8:25
Én sem szeretek mosolyogni, ha arra belül nincs ok, még ha az üres forma megteremti a tartalmát is.Nagyon hamisnak tartom, mert az is. Megvárom míg belül zajlik le a változás, ami aztán kívül is megjelenik.
Nekem is tetszik, ha szomorú dolgokról írsz. Valahogy akkor vagy igazán te, akkor vagy önmagad.Nem akarok most abba belemenni, ha vidám dolgokról írsz, akkor is te vagy. Úgyis érted, mit akarok itt írni.
Kálmán György hangját régen hallottam.Szép!
12. aliz2. (Válasz erre):
2010. 10. 28. 8:32
@palomablanka:
...az is "összetett"...
"keserédes"... ez egy jó szó! (mint a valóság maga)
13. palomablanka (Válasz erre):
2010. 10. 28. 8:47
Én is szeretem ezt a szót: keserédes!Kifejező.
14. KapitányG (Válasz erre):
2010. 10. 28. 13:30
Keserédes? Erről Boldizsár Iván jut az eszembe