RUCCANÁS, ZSÁKMÁNNYAL 2007

 

Lányom (most jut eszembe, ő magát viccesen lyányomnak titulálja, minthogy ez a népies változat egy vidámabb, hangulatosabb szó, azt hiszem ezentúl én is rátérek..), szóval: lyányom reggel 8-kor visszabuszozott Szegedre, a 9-kor kezdődő szerkesztőségi ülésükre, de fél tízkor már hívott, hogy nézzek körül a szobájában , mert valószínű, valahol otthagyta a német házifeladatát ( egy levelet, amit elég hosszan írt tegnap, emlékszem), mindenesetre a táskájában nem találja. Szerencsére megtaláltam, egész normális helyen, az íróasztalán, csak a papírlapot betette egy keményborítójú füzetbe- biztos azért, hogy ne gyűrődjön- egy pár német fénymásolt nyomtatott szöveggel együtt. Minthogy délben kezdődik az órája, épp, kényelmesen utána tudtam vinni a fél tizenegyes busszal. (volt egy kis dejavue érzésem, de nagyon régről, s lehet, hogy nem is pontosan asszociálok.) Mindenesetre örömmel mentem be , jó volt szinte egy kis ürügy, mert amúgy biztos nem megyek, régen is voltam Szegedében... újabban lustulok. (Hol van már az az idő, amikor a tanítási szünetjeimet  egyenesen Pesten töltöttem, kultúrszomjból) Szégyen ide, szégyen oda, bár ma este két "kultúrprogram" is (egy felolvasó est  és/vagy egy zenei témájú mindentudás egyeteme) várt Szegeden , amin részt vehettem volna, már - némi öntanakodás után - ezek kezdete előtt hazajöttem.(Ja, még megvettem a novemberi ultraagykontrolltanfolyamra a jegyet)

Lyányom - vőlegényével- elment a Darvasi felolvasóra, most épp ott vannak - (délután különben összefutottunk, beszélgettünk is Darvasival)... Lyányomnak több okból illik elmennie rá, a legpraktikusabb, hogy tudósítania is kell róla. Én úgy gondolom, hogy majd elolvasom a Virágzabálókat, ha megjelenik részleteiben, folyóiratokban már elkezdtem.) Viszont már bezsákmányoltam Müller Péter legújabb Örömkönyvét. 

Érdekes , hogy a hátlapon azt mondja Müller, hogy az se baj, ha a könyve címét Örömkönnynek olvassuk, mert így is érvényes, mert örömünkben (is) sírunk. S szerinte manapság csak az örömről érdemes írni. (bár lányom szerint mindig arról ír: boldogság(könyv), szeretetkönyv stb.) Szerintem jól teszi! És ténylegjól!(Jót s jól!) Ezzel az örömkönnyel meg a félreolvasással épp az az érdekes, a Darvasival való összevetésben, hogy én a Darvasi korábbi regényét -írói feljogosítás nélkül ugyan, de - mindíg épp fordítva olvastam félre- könnymutatványosok helyett: könyvmutatványosoknak - míg el nem olvastam a könyVet , igaz csak egy -engem fölöttébb érdeklő - szálát , egyetlen könnymutatványost kiválasztva... (még így is egy tökéletes művet olvastam! - mert az írója tényleg egy könyVmutatványos!) Azt hiszem neki is súgnak az angyalok - ahogy Müller a könyv mottójában irja:

Várj, míg súgnak az angyalok!

Hm... mert csak akkor szabadna mesélni.

Tehát akkor van , akinek meg se szabadna szólalni! Legalábbis addig...semmiképp...

Pszt.... már el is hallgattam, (addig....?)

aliz2. :: 2007. okt. 24. 20:24 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: epizod, folyoiratok, irodalom, konyv, kultura, lanyom, SZEGED