ROSSZ TANULÓK ? 2010 okt 31

 

nem tudom, miért, de újabban nem tudok szabadulni attól a gondolatomtól, (rögeszmémtől?), hogy csupa (egykori) rossztanuló az, aki az ország sorsát irányítja.  Lehet, hogy tanári foglalkozási ártalom ez... de szinte látom őket rossztanulókként. (makacs, haszontalan, önfejű -talán nem is rosszul -, hanem egyenesen nemtanuló diákoknak) - 

nem tudok szabadulni ettől az érzésemtől: "vezetőink" olyan rossz tanulók (múlt idő nélkül), akik nem hajlandók tanulni - most sem. Senkitől. És semmiből. Főleg a történelemből nem. De ilyen szempontból lehetséges, hogy az ország valamennyi lakosa "rossztanuló"...(?) (na...lehet, hogy túlzok. majdnem valamennyi..., de nem rajtuk múlnak a dolgok! )

aliz2. :: 2010. okt. 31. 5:44 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes

bemutatás

 mosolygó gyerek

édes és vidám;

ő az unokám!

ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ ?2008 okt 31

 

nem tudtam, hogy "iró-olvasó találkozóra" megyek a könyvtárba, igaz - a plakát szerint is - T.M. "gyógyító" új, 3. könyvének bemutatójára ugyan, de - voltam már pár éve egy előadásán - és számomra elsősorban ő egy különleges - látói, s gyógyítói - képességekkel megáldott embert jelentett, aki könyvekben is rögzítette tapasztalatait. Most - a  több mint fél órás késés után megérkezve - (útlezárás a 43-ason, tudjuk) - ő maga is az "író" titulust nehezen tudja elfogadtatni magával is (talán nem is kéne erőltetni). Bár a többi "foglalkozás", amit már megszokottként sorol fel: "aura-, belsőszerv-, léleklátó", "szellemi vezető"  - még szokatlanabb, s nagyközönségnek kevésbé nyilvánvalóan "elfogadható". Bár, úgy tűnik a rá nyugodtan várakozók már régi jó ismerősei, sőt "hívei", valószínűleg "gyógyította" is már őket... Az első könyve a saját "csodálatos" gyógyulásáról, "újjászületéséről"  szól, ahogy ő is bevallja egy még nem művelt , csiszolatlan ember lábadozó gondolatai voltak - a mostaniban meg azt akarta megfogalmazni, ami az életből - szerinte - hiányzik, azt megtanítani, hogy jobbá tegye általa az emberek életét -  mint mondta. Példát akar mutatni, az önmegvalósítás útján. S bár tudja, hogy mindazt, amit leír, az olvasói is tudhatják, de arra kéri őket, hogy gyakorolják is. Hogy mit? Elsősorban és főleg: a szeretetet.  Hiszen minden megbetegedés hátterében is a szeretetlenség állhat, beleértve sajátmagunk irányába is - aminek legsúlyosabb változata a lemondás, önmagunkkal szemben , önmagunkról. Azt mondja, az is az, pl. ha valaki gyerekkorában írni szeretett volna, és mégse ír. Ő tulajdonképpen gyerekkori álmát hajtja valóra azzal, hogy éjjel-nappal ír... (de akkor mikor "gyógyít?")

Cigarettaszünet után majd dedikálja az elhozott könyveit.(De miért is cigarettázik meg kávézik egy "gyógyító"?!) Most nem meditációval zár, mert ez nem gyógyító alkalom -  mondja, úgy látszik ragaszkodik végig az "íróság"-a státuszához, pedig én szívesebben meditálnék, vagy hallgatnám kiváncsian - mint pár éve - a különleges "tudományáról". De azért  belelapozok a könyvekbe is, majd ücsörgök még egy kicsit,  közben beszívom a füstölő illatát, és hallgatom a halk, lágy zenét, amit idő közben bekapcsoltak, az Ave Mariát, aztán szép lassan fölállok, megfordulok, és hazamegyek, otthagyva a hosszan sorbaálló dedikálásra várókat, és a dedikáló "írónőt"...

Lányom megkérdi otthon: "na, milyen volt?" , és én csak annyit tudok mondani: "semmilyen". Sajnálom.

aliz2. :: 2008. okt. 31. 21:16 :: 5 komment :: Címkék: kapcsolatok, konyv, konyvtar, MAKO

"öltözni és vetkezni"

 Meg lehet unni az életet?

Ahogy ezt Arany János -  mondatta az úrinővel, lomhán  - a Hidavatásban?

"Ah, kínos élet; reggel, estve/ Öltözni és vetkezni kell."

Mondjuk épp kicifrázhatod! Pl "estve" nem vetkőzöl le, hanem maradsz a nappali ruhádban,

vagy eretleg, netán le sem fekszel....(?)

EGY REJTÉLY MEGOLDÁSA 2007 okt 31

 

fél hét körül a patikába mentem (még volt fél óra zárásig), a patikán kicsit túl, a Korona közelében villogó fényeket látok , egy mentőautót, előtte egy rendőrkocsit, szembe velük az út másik oldalánál egy tűzoltókocsit, mellettük a beöltözött, egyenruhás, bukósisakos tűzoltók, rendőrök, mentősök beszélgetnek - de mindenhol nyugalom és csend, sehol egy karambolnyom (ami pedig erre felé sajnos elég gyakori mostanában)... két-három fiatalember ácsorgott a patika sarkon ugyan, de elhaladtukban hallom, mondják, majd megtudjuk a tévében, ha volt valami...

kifelé jövet a patikából ugyanúgy nincs semmi... egyáltalán történt, történik valami?

az előbb kapcsoltam vissza a számítógépet (így van már másnap), ha még fenn vagyok éjfél után (olvastam, meg filmeket néztem), meg szoktam még nézni a holnapi azaz mai híreket neten. A Délmagyar online új (bár nem túl egyedi és eredeti) arculatot is kapott, s egyből ott a válasz - a már közben el is felejtett kérdésemre: bombariadó volt az MSZP és a kormány 5-kor kezdődő  agrár rendezvényén,  de 3/4 hatra kiürítették a Korona dísztermét (ugyanazt, ahol pár napja volt az ominózus média esemény), s kint a szabadban, a szökőkút közelében folytatták a fórumot azaz a párbeszédnek nevezett eseményt...  Az emberek meg nem fázhattak kint sem, ragyogó idő van! Még mindig...De nem szerettem volna átélni a kiürítés közbeni izgalmaikat...

Persze a kiürítés után lezárták és átkutatták a termet, -szerencsére - nem találtak semmit . Kár is lett volna azért a gyönyörű teremért...

De azért így is hátborzongató ez az egész. Legközelebb már egy rendezvényre se lehet elmenni nyugodtan?

aliz2. :: 2007. okt. 31. 1:25 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: epizod, hirek, internet, MAKO, szamitogep, teve, ujsag

egyre több...

 egyre több búcsú és pusztulás

nem is tudom követni

s lehetetlen nem gondolni rá

nem soká én következem

el kéne feledni?

ó, nem!

magam akarok maradni

tudatosan élni, 

s majd halni

ha kell

...jönnek.... 2012

  Turi Tímea Jönnek az összes férfiak(2012) Sorozat: Sorozaton kívül Műfaj: Költészet Oldalszám: 120 ISBN: 978-80-8101-636-3 http://www.kalligram.com/?cl=kniha&iid=1255

megjelent - a Kalligramnál (végre) Timi lányom első (felnőtt) verseskötete... ...nekem már van is -dedikált- példányom... a fülszövegen ez olvasható a kötetről:

"...számvetés és lírai leltár. Leltára hétköznapi és a belső történeteknek: egyszerre szemérmes és szókimondó számvetés a "nehezen mondhatóról". A versek beszélőjének vallomásosságát rendre finom önirónia ellenpontozza. A kihagyások, elhallgatások pedig arra figyelmeztetik a kötet olvasóját, hogy e költészet sokat tud a titokról - anélkül, hogy tüntetne mélységeivel. Semmi rejtélyeskedés, semmi nagyképűség. Ezért már önmagában is érdemes odafigyelnünk Turi Timeára!"

aliz2. :: 2012. okt. 30. 6:57 :: 1 komment :: Címkék: irodalom, költészet, könyv, lányom, versek

ARANYŐSZ 2009 OKT 30

 

 Levitan: Zalataja ószeny (aranyló ősz)

 

őszi fák (kilátás az ablakomból)

 

aliz2. :: 2009. okt. 30. 14:12 :: 1 komment :: Címkék: foto, termeszet

KOMMENT HELYETT 2010

 

ezt a blogbejegyzést találtam:

Annyi minden nem akartam lenni, aztán annyi minden lettem.

kommenteltem volna, de nincs rá lehetőség, úgy hogy itt teszem:

Én viszont annyi minden akartam lenni, és annyi minden nem lettem! :(

 

aliz2. :: 2010. okt. 30. 16:15 :: 3 komment

zavaró tényezők a természetben:

 Zavarnak a villanyhuzalok

s a motorzaj s a drótkötélpályán

a Maros fölött s mellettem

Ó természet!

Miért is nem tudunk

békén hagyni

s békédben élni!

Miért nem?

KILÁTÁS 2008

 

ez a "látképem", ezt látom némi időjárás- és napszakbeli változások miatt módosult formákban, ha kinézek az ablakomon; most is ezt, ha kicsit  előre hajolok az iróasztalnál, a monitor felé, és kibámulok; csak a levelek már jobban lehullottak, mint ezen a régibb, korábbőszi vagy későnyári fotón, és a fák mögötti, túloldali ház azóta, épp a napokban, új, méghozzá sárga színű ruhát kapott.

 A fákat, akármelyik évszakban szeretem nézegetni, a mögöttük levő épületet szögletei miatt kevésbé, bár, most ez az új  és a sárguló falevelekkel némileg harmonizáló szin, megkönnyiti a helyzetemet

most már esteledik, egyre korábban, tompulnak a szinek, és a megmaradó levelek a széllel is dacolva biztosan kapaszkodnak az ágaikba - még

hajnalban, félébren, láttam, a derengő fényben úgy úszkáltak a sárga levelek a levegőben, összevissza, és inkább fölfelé , hogy szinte elvesztettem a gravitáció nyújtotta biztonságérzetemet, már-már én is lebegtem a levelekkel, nem érzékelve, hol a lent és hol a fönt - ... de azóta már valamennyi eltévedt levél lehullott a földre, megadták magukat ők is a gravitációnak, talán az őket felkavaró "rossz szél " is lecsendesedett, a "rossz" szél végül is jót tett: meghosszabbítva szükségszerű hullásukat, adott nekik egy kis felfelé szárnyaló hosszabbítást - illúziót.

"S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd, vagy csak akkor hal meg, hogyha földet ér?"

Hát ime meglett a talányos válasz Radnóti (Ikrek havának)  talányos kérdésére is... (?)

aliz2. :: 2008. okt. 30. 15:59 :: 10 komment :: Címkék: elmelkedes, ido, idojaras, RADNOTI, termeszet, vers

szédülés a Maroson

 

Rettenetesen elszédültem

hiába a gyógyszerek

azok csak álmositanak

teszem a fejem a faágyra

a Maros partján...

fel igen-nem?

Itt meghalni?

Ki venne észre?

Mikor?

(tán majd ha 

homlokomra nekem is

kiülnének a csillagok?)

HALLÓ, ANYU...,? 2012

 

ma volt egy furcsa, nem végiggondolt gondolatom (inkább valami érzésféle? intuíció, vágy?), hogy felhívjam az anyukámat telefonon, persze, hogy végig se gondolhattam, hiszen menet közben eszembe jutott, illetve már kezdettől tudtam...hogy nem hívhatom! (egyébként életében sem igen, hiszen akkoriban még és már nem volt telefonunk, vezetékes sem, nem hogy mobil a zsebben, utcán... órai szünetekben is hazabicikliztem, hogy megnézzem, hogy van, pedig, milyen egyszerű lett volna egy telefonnal...) aztán, pár perc múlva megszólalt a mobil a zsebemben, lányom hívott... akit mostanában, hogy megszületett a kicsije, az unokám , és folyton szoptat, vagy tisztába tesz, olykor, netán lepihen közben - nem akarom zavarni.... de ő szokott azért hívni... aztán meg mondtam neki, hogy hívjon is,... amíg hívhat, MERT SEMMI NEM TART ÖRÖKKÉ... (AZAZ NEM TARTUNK ÖRÖKKÉ...) ÉS hiába is TUDOM, hogy milyen képtelenség is, hogy fel akartam hívni a már 23 éve nem élő anyámat.... valahogy mégse az....valakivel beszélni akartam volna, kiönteni a szívem, és kinek tehetné az ember , ha nem az anyjának.. Rossz árvának lenni, akárhány évesen is....

Isten órája

 Nem soká a szemben levő épület mögött 

eltűnik a Nap

De addig élvezem

S sajgom az idő(k) gyors múlását

Ó , Istenem (ha vagy)

de pontos az órád!

S de tudod, hogy kell

adni és venni

drága pillanatokat!

ŐSZI NAP 2010

 

Egy gondolat repül

A száraz levelek fáradt szárnyain.

Aztán lehanyatlik.

Földre hulltak vágyaim.

 Az emberek furcsán komolyak,

Egyik sem tudja , mi  a bánatom,

Azt hiszik a régi érzés fojtogat:

Ősz, elmúlás, fájdalom.

Csak én tudom egymagam, hogy mi fáj,

Csak én tudom, hogy széttép a magány,

Mely ősszel, nyáron, minden évszakon

A nyomomban jár…

 De most, ezen a szótlan őszi napon

Mellém szegődött egy eltévedt sugár.

 Szeged, 1963. október 12.

A fotót ma délután exponáltam... a verset  47 éve irtam, 20 évesen, az egyetemi kollégiumban, afféle -hábetlerizmus" elleni(?)- költői versenyként.(a Rozsdatemetőt akkoriban olvastuk, vitattuk).. egykori szoba- ill."költő(?)társam" szokta olvasni a blogomat , vajon ő hogy emlékszik arra a régi őszi napra, pontosabban estére, amikor 20 évesen ... miért is voltunk annyira szomorúak(?)... (ő - ha jól emlékszem? "szürke pulóverbe csomagolva vitte a lelkét..."(?) AZ ő verse mindenesetre jobban tetszett nekem , mint a magamé... De azért vitathatatlanul Rilke több mint 100 éves eredetije viszi a pálmát..., akár egy fohász. Jaj, de szép - akár az ősz - :

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár. 
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már. 

Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik,
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe. 

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára,
éjszaka olvas, folyton levelez,
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja

(1902)

...

úgy látszik, mások is úgy gondolják...http://oszinap.blogspot.com/

aliz2. :: 2010. okt. 29. 23:43 :: 5 komment 
Kategóriák: hétköznap, kultúra :: Címkék: emlek, foto, hangulat, idojaras, irodalom, ősz, vers

hatalmas ősz...

 hatalmas ősz borul rám

nem sajnálom a leveleket

mik elsárgulva lehullanak

az avarba -

már ott a helyük

s a téli pihenő után

úgyis hajt helyettük

ezer zöldellő másik -

Az élet él -

mit számít

ki hirdeti

mi hirdeti?!

én is egy levél vagyok csak

az őszi, tarka avarban

s nem siratom magamat

PULITZER EMLÉKNAPJÁN 2008

 

a megint Pulitzer emléknap volt Makón, mint kb. egy éve, most születése 161. évfordulója alkalmából emlékeztünk (volna) rá, illetve osztották ki a (kis) Pulitzer dijakat azaz pontosabban "Pulitzer szülővárosának díját", de mintha egyre kevesebb szó esne magáról Pulitzerről, (szellemiségéről), talán mert már nem kerek az évforduló? illetve, pont a mai napon halt meg, 1911-ben - amikor is  születése városát meg se említették, valahogy elfelejtődött, hogy az egy kis Közép-Kelet-Európa-i városka, valami Makó; talán ma se tudják, illetve nem tartják számon a messze-Ámerikában.... hát Makó(nk) újabban mindent elkövet, hogy ezen változtasson, de kérdés, hogy eljut-e hangunk odáig, mégha fel is erősitjük országos média szereplőkkel meg ezzel a diákújságíró versennyel... Persze az is kérdés, hogy meghatározó lehet-e vajon egy város bárki életére, későbbi munkásságára, amit kisgyerekként elhagy, sőt hamarosan magát az országot is... (bár épp mostanában a hasonlóan Makón született, és hasonlóan korán, s majd külföldre került Vermes Géza prof esete igazolja, hogy a gyökerek igenis nagyon erősek lehetnek - és visszahúznak)... Pulitzer persze nem járt később se Magyarországon, de a leszármazottai épp 1990-ben jártak Makón, 3 évvel azelőtt kapott emléktábladomborművet a ház, amiben született..., s 10 évre rá szobrot a főtéri szoborparkban, ahova ma is elhelyezték a koszorúkat és a fehér rózsákat a szobor lábánál a megemlékezők..., még az ünnepség előtt. A Korona diszterme megint zsúfolásig telt meg, bár az idén nem voltak annyira ismertek a meghívott előadók, mint tavaly... A keret viszont változatlan volt: a makói Pulitzerkultusz makói főmentora, a polgármester, az államtitkár..., majd Baló, a zsürielnök  beszélt, a pályázatokról, nagyon röviden az elején, "nem nagyon akarom értékelni a pályázatokat" - mondta... hm... , mert nem akarja elvenni az időt a "nagyágyúktól"- a végére elment, a későn érkező Eötvös pedig a MUOSZ részéről zárszót mondott - szerencse, mondta, ugyanis ő a elején nem volt jelen... szépen beosztották, gondolhatóan, a pályamunkák elolvasását is, mert az összeset  bevallása szerint csak ő olvasta el...

A Baló szerint "nagyágyúknak" titulált előadók hullámzó színvonallal és felkészültséggel tartottak 20 percnyi előadásokat különböző témáikról, amik talán csak annyiban voltak közösek, hogy elég távol estek a pulitzeri újságírástól,  sőt az  újságírástól is. Méhes Gábor az olimpiai sportközvetitésekről tartott élménybeszámolót, D. Tóth Kriszta az MTVbeli "közszolgaság" feloldhatatlan nehézségeiről, távlattalanságáról. A külpolitikai háborús tudósító  (Al Ghaoui Hesna) pallérozott nyelven és meggyőzően fejtegette a hiteles tájékoztatás nehézségeit és a morális felelősségvállalás szükségességét. (pénzhiány miatti, életveszélyes nehézségeik felvillantásával is) Az Index főszerkesztőhelyettese (Huszán Zoltán) spontán felvillantott egy pár aktuális esetet annak bizonygatására, hogy igazi Pulitzer dijat nem kaphatnának a mai, magyar újságírók, hiszen rengeteg külső akadályoztatás se teheti lehetővé, hogy hozzáférhessenek "a" tényanyagokhoz. De azért kitartást kívánt az ífjaknak. Ezek után a panaszáradatok után kellett is... (!?)

aliz2. :: 2008. okt. 29. 17:41 :: 12 komment :: Címkék: MAKO, PULITZER