hosszúra nyúlt a telefonunk , meg vitáztunk is lányommal (tán épp ezért)
tele van csupa jóakarattal, segiteni akarással, én persze nem akarom terhelni semmivel
még az is megfordult a fejében, hogy egy autós ismerőssel meglátogatnának, és sétálnánk, milyen jó is lenne
meg hogy a tescóból rendelést ő online kifizetné (mert én olyat nem tudok, nem akarok)...
mindkettőről kategorikusan lebeszéltem!!
ő viszont nem tud rábeszélni se a rendszeres sétákra, (ok nélkül nem mozdulok ki) se hogy menjek a pszichológusomhoz, (épp tegnap mondtam le az időpontot, nem kockáztatok jelszóval) se hogy majd beadassam a vakcinát, ha lesz, és nem érti miért mondom, hogy ne vigye iskolába az unokámat, ha lehet ilyen variáció is (ő félig megy félig nem)
és sose tudjuk egymást meggyőzni, mert mindketten makacsok vagyunk
a végén unokám vetett véget a purpallénknak (állitólag , mint később , kiderült kicsavarta anyja kezéből a telefont,..s vissza se adta
de előbb közölte velem, hogy
én jobban szeretlek mint anya
nem akartam hallani a fülemnek, de tényleg ezt mondta, és azt hiszem igy is van(?)
de nem édeleghettünk mert
bocs, el kell búcsúzni, viszlát - és letette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése