a természet
belenyugvón
tán szomorkásan de
megadja magát
hát tanulj tőle
nézd a leveleket
egyszer csak
elengedik az ágat
s oly bátran
hullanak alá
vissza se nézve
meg tanulhatsz
türelmet is
a fáktól
mindent kivárnak
az őszt
de a tavaszt is
bármennyit késik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése