2020. november 20., péntek

harry potterék és az unokám

 ketten vagyunk- rikkantja unokám a képernyőn. ami ing ,  most fejtetőre állt , széditve -és ijesztget is:

rossz hirem van

de szerencsére kiderül, hogy csak a Harry Potterből

hol feltárult a titkok kamrája

és leckéztet a szereplőkről (akikre persze már csak homályosan emlékszem)

meg kérdi, tudom-e melyik szereplőt rajzolta le (hát csakis H. P. barátját, ő a kedvenc)

és közben össze-vissza ingatja a mobilját, tényleg, már hányingerem van, akár egy Lars von Trier filmben , a kameramozgások miatt

ja, és közli hogy nagyobb korban meg fogja keresni ezt a varázslóiskolát

mondom az csak képzeletbeli, nem tudja (?)

erre megdöbben

eljátssza még valamelyik szereplő halálát

hátraomlik a diványon,  de megnyugtat, hogy nem is igy halt meg , az illető, (mert varázsló volt )hanem porráomlott

mondhatom, megnyugszom....

segitségül hivom az anyját, ennyi izgalom után, aki a lakás másik végéből ide is evickél,

mondom neki, álljanak le ezzel a H. P. második részről - eredetileg csak az elsőről volt szó -, mert rossz hatással van a fiára

á dehogyis, minden csak a bezártságtól van - mondja anyja, (pedig minden nap kisétálnak!) és tudja hogy képzelet csak, mindent alaposan megbeszélnek...együtt

s Vince zavartalanul  tovább  ijesztget---

majd váratlanul, (vigaszul?)kicsúszik a száján :

szeretlek

na akkor minden rendben, ez a varázsszó

ez a legfontosabbb


...

chipszet eszem, ahogy ezt felidézem

és lám, egy sziv alakú chipsz kerül épp a kezembe (szerény szikronicizmusként) ! :)

2 megjegyzés:

  1. Szeretem, ha az unokádról írsz, és jó olvasni, hogy azt mondja, hogy szeretet.

    VálaszTörlés
  2. igen, azt a legjobb, érezni is :)

    VálaszTörlés