hősök

Erdős Virággal beszélget a lányom, aki harmadik kis fotós verses dokumentativ köyvecskéjét jelentette meg (ugyancsak) a Magvetőnél

a Hős utca hőseiről

pusztulásra itélt környékről, lakóiról

olyan dolgokat mond ars poeticájaként ,ami akár az enyém is lehetne, ha ennyire elszánt és tudatos lennék mint ő, na meg "empatikus" a kiszolgáltatokkal, s tényszerűen nem csak elvileg...

 3 szálból tevődik a könyv össze: a "hősök" megszólaltatásából, a költő reflexióiból nomeg a fotók

de ezek szervesen összetartoznak és valamennyinél a valóság ábrázolása a lényeg

 hogy a valóságból induljon ki, mert sokkal jelentésesebb minden, ami körülöttünk van..

"ott egy vers előttem"

talán mert jelentéses korszakot élünk.s minden mögé látunk valami mást

a valóság többet mond, mint amit bármilyen fantáziálás mondhatna

sokkal nagyobb erő ügyesen megragadni a valóságot, mint saját fantáziámat kiélni

tükröt tart mondja rá lányom,  s valóban egyik műnek ez is a cime tükör

nem azonosul Erdős, de végtelen empátiát érez ("Nem az én torkom, de ugyanaz a hang") s ez a beszélgetés folyamán ráragad a kérdezőre is,én még sose láttam lányom homlokán azt a két mély ráncolt, mint most, ahogy Erdős Virágot hallgatta.....

egy kommentelő fel is irta:" Erdős Virág lenyűgöző, hiteles személyiség. Turi Tímea értő és empatikus beszélgetőtárs.Élmény hallgatni őket." 

fontos és komoly dolgok ezek, ami alól nem lehet kihúzódkozni senkinek se:

mit kezdünk s egyáltalán van-e dolgom  a másik ember bajával:???!!!!

úgy tűnik VAN!!!!!

erre a közös felelősségre is szólit fel e könyv....