későn

tedd magad nélkülözhetetlenné! - mondta nagynéném keményen, szinte parancsnak is beillően . és menj vissza! - miután eljöttünk a festőtől, hol jóhangulatú, nevetős galérialátogatáson voltunk, amerikai rokonunk (nagynéném menye) esetleges képvásárlása miatt, ő is erősködött, hogy látta a festőn mennyire tetszem neki és érdeklődik irántam...fogalmuk se volt arról, hogy mi tulajdonképpen már mindenen túlvagyunk  (egymáson is) (igaz, talán én még nem egészen...)

de természetesen nem mentem vissza

és meg se kíséreltem volna már magam nélkülözhetetlenné tenni

túl késő volt