2019. március 15. Makón

azt hiszem még eddig mindig kimentem az utcánk végébe az ünnepség megnézésére, ma sem volt másképp; kicsit előbb is odaértem, mert csak nem hagytam otthon, mint terveztem a biciklim (később jó szolgálatot is tett leülni a csomagtartójára)

feltűnően sokan voltak fekete ünneplőbe öltözve a kokárdájuk mellett (persze főleg az énekkarosok,...láttam később)

esett is sütött  is a nap felhő is borította, változatos volt... az időjárás

de a rügyezés már megállithatatlan!

a polgármesterasszony beszédét most alaposabban nem jellemezném,

(az ő egy kaptafára készült hangzatos beszédei....amiből nem hiányozhat a kereszténység, az angyalok...no meg a migránsellenesség a nemzethalál fenyegetésével egybevetve.)(de hogy ezúttal hogy jutott eszébe a húsvéti üres sír és március 15 emléke közt párhuzamot találni, a maguk irracionalitásán belül ...csak ő tudhatja...meg a Szűz Máriának (mellesleg a "mi" Mairjamunknak ) felajánlott haza hogy került beszédébe....háromszor is emlegetettt  "paradoxonaival".... talán csak az volt követhető, hogy ezúttal viszont egy makai "petófi" volt a keret, az ő taplramagyarja (-makói jával...)

a Muzsikás együttest mindig szívesen hallgatom, (bár mintha kicsit elgépiesedtek volna)

most még a két számuk közti kis anekdotázásukat is, ami szerint Sanghajban is ismerik Petőfi, mert hogy az ő verse volt kirakva egyszer metróköltészet cím alatt? Tied hazám...

és még meg is énekeltettek...

Petrás Mária énekelt ősi magyar keresztény dalokat

és a mi Maros együttesünk kamara tánckara táncolt is...

szépen (köztük a (fél)zsidó S.H. , már évek óta...mint ahogy a szabadságharcosok közt is nem csak keresztények voltak ,hanem zsidók is szép számmal, létszámukhoz képest nagyobb számmal is-amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni)

a koszorúzáson már nem maradtam ott, újabban elfáradok, még az állásban is....