nem létező fegyvereim letétele

márc 21 du

ma nem ébredtem fel  két óránként (mint lányom szerint a kisbabák), csak 7-kor.Sőt még emlékszem is az álmomra , legalább is a végére (valamilyen előadáson vagyunk zsúfolásig tele teremben, tévét is mutatnak közben, azon spekulálok, hogy akik mögöttem ülnek, azok nem láthatják, ott az én régebbi helyem is... mikor vége, nem sietek, későn veszem észre, hogy csak a mi oldalsorunk maradt tele, amúgy szinte teljesen kiürült a terem, és anyut se találom...később mondja valaki már kint , hogy elütötte egy autó, azt mondta, hogy nem volt kialudva, úgy ült a biciklin, ezért, és már el is vitték a mentők...közben észreveszem, hogy a szürke válltáskám nincs velem, hol lehet, rohanok vissza, minden fontos dolog, pénz, iratok benne...közben anyu is megérkezik, a zöld nagykabátjában, h. I semmi baj nem látszik rajta, visszaengedhették (akár le is tagadhatta volna az esetet), azt is tudja, hol a táskám, a régi helyemen , valami alatt...)

és mégis fáradt vagyok, egész nap. minden lépés megerőltető, s alig várok egy padot amire le lehet rogyni

még az se zavar, hogy két kutya ficánkol itt mellettem - 5-6 gyerekkel. Bármikor rámtörhetne az egyik, annyira hiperaktiv

de nem izgat

semmi sem izgat

már el is mentek, kár.

(A kutyák rám se bajszoltak, biztos észrevették, hogy nem félek tőlük, így nekik se kell tőlem tartani)

békét kötöttem mindennel és mindenkivel, nincs erőm harcolni s rájöttem nincs is miért

így jó