a menzán négy kis csibész fiú ebédel meg rosszalkodik a mellettem levő asztalnál. Az egyik (ő nem is eszik, így ráér), rámköszön (talán csak heccből?) : csókolom, utána a szembenülő mondja, ő már köszönt, amikor bejöttem. mondom: pedig nem kéne, nem ismertek! vonják a vállukat mosolyogva.Bár...teszem hozzá- ide jártok ? Ide! Csak mert az én nagyapám alapította az iskolátokat - mondom.Tényleg?csodálkoznak. Megnézhetitek az évkönyvben! - így én...
eszünk tovább...elvagyunk
ők előbb befejezik...
elmenőben is ideköszönnek. (azt hiszem ez már a nagyapámnak szól)
Azóta is rendületlenül köszönnek! :)
VálaszTörlés