2019. március 12., kedd

egyszer elhallgatok...

egyszer elhallgatok
nagy csönd lesz akkor
az én maradványcsöndem
de belevegyül a mindenségbe
kivehetetlenül eggyélényegülve
hogy ez-e a nyugalom
mit kivánunk halottainknak
(nyugodjon békében)
ki tudja ?
én sose kivánok nyugalmat
senkinek
inkább valamiféle
életet
továbbélést
odaátra

6 megjegyzés:

  1. O.S.H. Julika! Nehogy abbahagyd ezeket! Sok bölcsesség van benne. A mélabúsnak tünők is az élet szeretetét hirdetik.

    VálaszTörlés
  2. köszönöm, hogy észrevetted, mert pontosan igy van!

    VálaszTörlés
  3. Sz. M. Kinéztem az előbb az ablakon, láttam az esti fényeket, s az jutott eszembe, milyen szép ez a világ! Aztán azt, hogy milyen nehéz lesz itt hagyni a jót, a szépet. Utána meg, hogy a rossz világot, tele bajjal, gyűlölettel, utódainkat féltve is nehéz lesz... Ez most nem éppen a híres optimizmusomról szólt, csak az elhallgatásodról jutott eszembe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnos én negativ irányba terelme a dolgokat :( (?)

      Törlés
    2. Sz.M. Te a hátadon hatalmas csomagot cipelsz, mióta az eszed tudod, azzal a "kis" bőrönddel. Az édesapád szörnyű elvesztéséről nem is beszélve. Ez lehet, ami Téged, magad negatív irányba terel. Sokan mondják: el kell felejteni. Ugyan már hogy lehetne?! Azért Te mégis erős vagy, sokszor látom és van egy csodás lányod, akit okosan, szépen felneveltél, ahhoz is erő kellett. Na és az unokád, látom a mindened. Az a kis kilengés a negatív irányba eltörpül így.

      Törlés